Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

68 MTJCSI FERENC A szociáldemokrata párt által megindított választójogi harc elleni küzdel­met az újjászervezettek vezetői nemcsak e gyűlések megzavarásával, hanem saját választójogi népgyűlések szervezésével is igyekeztek ellensúlyozni. A szociáldemokrata párt által augusztus 13-án rendezett „országos népgyűlés­hez" hasonlóan Mezőfi és követői augusztus 20-ra hívtak össze Budapestre országos tanácskozást, amelyen részt vettek az Országos Földmíves Bizottság és a pártvezetőség tagjai. A tanácskozás résztvevői elhatározták, hogy országos akciót indítanak az általános választói jog érdekében, azzal a céllal, hogy a koalíció pártjait rábírják az általános választói jog megvalósítására. A tanács­kozás kötelezte a párt minden szervezetét, hogy az év végéig legalább egy válasz­tójogi népgyűlést szervezzen. Egyben figyelmeztette a szervezeteket, hogy „óvakodjanak a jakabokány népámítóktól", a szociáldemokrata párt agitáto­raitól.8 5 „Talpra magyar ! Most vagy soha !" — címmel a Szabad Szó augusztus 31-i száma terjedelmes, 4 kolumnás felhívást közölt az általános választójogi harcról, amelyben rendkívül dagályos stílusban egy új, békés 48 közeledését hirdette az újjászervezett szociáldemokrata párt vezette választójogi küzde­lem lobogója alatt. Ezzel egyidőben a párt vezetői úgy döntöttek, hogy foly­tatják az előző évben az általános választói jog érdekében megkezdett aláírás­gyűjtési kampányt. Az volt a céljuk, hogy a parlament megnyitásának napjára, szeptember 15-re félmillióra emelkedjék az aláírók száma, s Mezőfi e félmillió aláírással ellátott petíciót terjeszthesse a parlament elé. A szociáldemokrata párt ellen a sajtóban is megélénkült a küzdelem; az újjászervezettek lapjának csaknem minden száma közölt valami „leleple­zést" a szociáldemokrata párt vezetői és a kormány között létrejött megálla­podásról. Ezek a hírek azonban szenzációkat hajszoló hírlapi kacsák'voltak, amelyeket a Szabad Szó rendszerint a koalíció egyes zuglapjaiból vett át, s amelyek egyáltalán nem politikai jellegű bírálatot tartalmaztak a szociál­demokrata párt vezetői ellen. Különösen éles hangon támadta a Szabad Szó a szeptember 1-vel megjelent Világszabadságot, a szociáldemokrata földmun­kásság lapját, amelyet Csizmadia szerkesztett.86 A támadás élét gyakorta nem is a szociáldemokrata párt vezetői vagy Csizmadia ellen irányította, hanem Kristóffy ellen, őt vádolva azzal, hogy a szociáldemokratákat a „nemzeti küzdelem" elleni harcra ösztönzi, s mint az adott esetben is, a földművelő lap engedélyezésével, a „nemzethű" magyar parasztság soraiban akar magának — szociális demagógia segítségével — támaszt keresni. Az újjászervezett szociáldemokrata párt, mint láthatjuk, következetesen haladt a maga nacionalista útján, tömegeket igyekezvén szembeállítani a demokratikus jogok mellett tömegeket megmozgató szociáldemokrata párttal, illetve a mögötte álló Fejérváry-kormánnval. Ezzel, ezáltal támogatta az újjá­szervezett szociáldemokrata párt vezetősége, Mezőfi Vilmos a koalícióba tömörült „úri ellenzék" politikáját, tett szolgálatot az uralkodó osztályok egyik nagy csoportja számára a másikkal, a Habsburg-dinasztiával szemben. Mindez azonban nemcsak hogy nem fékezte, hanem ellenkezőleg, bizonyos értelemben fokozta a választójogi tömegmozgalom lendületét. A szociál-85 Szabad Szó, 1905. aug. 24. A vidék Budapesten. —A tanácskozás után Mezőfi megmutatta a vidéki küldötteknek a parlamentet, majd este társas vacsorán vettek részt (pontosan úgy, ahogyan az a parlamenti pártoknál az idő tájt szokásban volt.) 86 Erre vonatkozóan lásd: Szabad Szó, 1905. aug. 17, 24, 31, szept. 7, 14.

Next

/
Thumbnails
Contents