Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 69 demokrata párt által szervezett választójogi népgyűlések arra ösztönözték az újjászervezetteket, hogy maguk is minél több ilyen megmozdulást rendezzenek; s a szociáldemokrata agitátorok munkáját is megkettőzte az a tudat, hogy ,,a csaló Mezőfi" ellen is küzdeniük kell. A választójogi tömegharcok első nagy fellángolása idején, miután Gautsch akciója következtében Fejérváry lemondása a király döntését várta már, s a szociáldemokrata vezérek és a koalíció Vezérlő Bizottsága között folytatott tárgyalások is eredménytelenül végződtek, ült össze — szeptember 10-én — a szociáldemokrata párt rendkívüli kongresszusa. A rendkívüli kongresszuson 149 község 179 szervezetének 306 küldötte, továbbá a budapesti munkásság 62 szervezetének 118 küldötte vett részt. Garami előadói beszédében vázolta a szociáldemokrata párt taktikáját, amelyet a válság kezdete óta követett, majd rátért a politikai helyzet elemzésére. „Űgy alakult a helyzet — mondotta többek között —, hogy az általános választói jogot most azonnal meg lehet csinálni, ellenben a nemzeti követeléseket nem, még pedig a mi véleményünk szerint éppen azért, mert nincs általános titkos választói jog." Ezért, folytatta Garami, a koalíciónak is érdekében áll, hogy megvalósítsa az általános választói jogot. A munkásságnak az a feladata, hogy erre figyelmeztesse, s ha kell, kényszerítse is a koalíció urait, akik osztályérdekeiket féltve elzárkóznak a számukra is járható út elől. Szeptember 15-én a főváros munkássága a parlament elé vonul, s követelni fogja a képviselőktől, hogy „valami módon valósítsák meg, vagy legalább biztosítsák a leghatározottabban hozott házhatározattal az általános titkos választói jognak legrövidebb időn belül megvalósítását". Hogy mi történik akkor és azután a parlamentben, az nagyrészt azon múlik, milyen erővel tud fellépni a munkásság a maga követelése mellett. Ennek megfelelően a munkásság legfontosabb feladata most az, mondotta a továbbiakban Garami, hogy „ne legyen senki sem ... az ország öntudatos munkássága közül, akik ezen napokban mást ismernek, mint az általános titkos választói jogot. Most be kell teljesednie annak, amit Lassalle Ferdinánd ajánlott néhány évtizeddel ezelőtt a német munkásoknak . . . ne nézzetek se jobbra, ne nézzetek se balra, legyetek süketek minden iránt, aminek nem általános választói jog a neve ..." Garami a továbbiakban hangsúlyozta, hogy szeptember 15-én csak a budapesti munkásság általános sztrájkját és tüntetését látja célszerűnek a párt vezetősége; az egész ország munkásságának sztrájkját akkor szervezi meg, ha a képviselőház visszautasítaná a munkások követelését, az általános titkos választói jog megvalósítását. Fel kell készülni erre az eshetőségre, s az ország szervezett munkásságának mindent el kell követnie, fejezte be beszédét Garami, hogy készen álljon az általános választói jogért indítandó döntő küzdelemre. Ezt követően Handler Gyula ungvári küldött határozati javaslatot terjesztett be, amelyben indítványozta, hogy szeptember 15-én ne csak Budapest, hanem az egész ország proletariátusa tegye le a szerszámot, nyilvánítsa ki ezzel a nép akaratát. Fein Márton pápai küldött azt indítványozta, hogy szeptember 15-én este a vidéki városok munkássága tartson felvonulást az általános titkos választói jog mellett. Vántus Károly ellenezte a két javaslat bármelyikének is elfogadását, véleménye szerint a pártvezetőség tudta, miért korlátozta a sztrájkot és tüntetést Budapestre. Ha a koalíciós többség visszautasítaná a budapesti munkásság követelését, megtagadná az általános titkos választói jog megvalósítását, „nem várjuk a koalíció albizottságától, amelybe 4 mágnás van kiküldve, nem