Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
738 MÉREI fi Y U J, A Nagybritannia a legutóbbi évekig távoltartotta magát az integrációs szervezetektől, mivel nem óhajtott lemondani az Egyesült Államokhoz és a Commonwealth államaihoz fűződő kapcsolatairól, amelyek révén az Egyesült Államok mögött a második tőkés világhatalom szerepét töltötte be. Az Egyesült Államokhoz bensőséges politikai kapcsolatok fűzik. A legutóbbi időkig minden, Európát érdeklő ügyben a Fehér Ház előbb a Downing Street-tel tanácskozott, és így alakította ki véleményét, amelyet azután közölt az érdekelt európai államokkal. Nagybritannia volt az Európai Gazdasági Közösség létrejöttéig az Egyesült Államok legfőbb európai tőkekiviteli országa. Ezen a réven Nagybritannia az Egyesült Államok európai szócsöve és vezető európai hatalom volt, amely a többi európai állam fölött álló és a Szovjetuniót is beleszámítva harmadik hatalomnak vélte magát. Az Egyesült Államok 1945 óta sürgette Angliát, hogy létesítsen szorosabb kapcsolatot a kontinens államaival, de Nagybritannia változatlanul az erők egyensúlya-politikát követte és, mint ismeretes, elzárkózott bármiféle európai integrációs szövetkezésben való részvételtől (meggátolta az Európai Gazdasági Közösségi Szervezet hatáskörének kiterjesztését, az Európa Tanács hatáskörének megszilárdítását, nem lépett be a Montanunióba). Nagybritanniának különleges nagyhatalmi helyzetét az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatain kívül jelentősen meghatározza a Commonwealth államaihoz való viszonya is, bár 1945 óta az Egyesült Államokhoz fűződő és politikájának sarokkövét alkotó kapcsolatoknak alárendelte a Commonwealth államaihoz fűződőket. Ennek egyik látható eredménye az, hogy Kanada magatartását politikai és gazdasági tekintetben a Fehér Ház, ill. az amerikai monopóliumok elhatározásai szabják meg. (Emlékezetes, hogy Diefenbaker kanadai miniszterelnök 24 órán belül megbukott, amikor elutasította azt az amerikai javaslatot, hogy a Polaris-rakétákhoz atomtöltésű fejet vásároljon.) Ausztrália csaknem hasonló helyzetben van. „Hazánk abban a veszélyben forog, hogy második Kanadává lesz, ahol az alapvető iparágakat a Wall Street tartja ellenőrzése alatt. Ausztrália kivívta nemzeti függetlenségét az angol imperializmussal szemben, most az a veszély fenyegeti, hogy függő helyzetbe kerül az amerikai imperializmustól."61 A Commonwealth államaihoz fűződő kapcsolatok azonban ennek ellenére a legutóbbi időkig mégis jelentős szerepet játszottak a szigetország politikájában, hiszen Nagybritannia a Commonwealth-államainak bankárja, iparcikkszállítója, nyersanyag- és élelmiszervásárlója.62 Az 1950-es évek végére némileg megváltozott a helyzet. Az EKG eredményei megnövelték az angolok félelmét a nyugat-német—francia vezetés alatti összefogástól, ezen belül is a nyugat-németek hatalmi gyarapodásától. Az aggodalomnak elsősorban politikai okai voltak.Amikor az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) valamennyi tagállamát magában foglaló szabadkereskedelmi övezet létrehozására irányuló angol javaslat 1959-ben megbukott, az angol sajtóban egyre erősebbek lettek a hangok, amelyek szerint „Nagybritanniának Európában jelen kell lennie, hogy kiegyenlítse a német befolyást".6 3 Anglia a korábbi időkben úgy óhajtotta befolyásolni az európai politikát, hogy az ne befolyásolja az ő magatartását. A Közös Piac 61 L. Sharkey, az Ausztráliai KP főtitkárának beszámolója a párt XIX. kongreszszusán. Népszabadság, 1961. jún. 20. — Nagybritannia második világháború utáni politikájára vő. Mayne: i. m. 119. 1. 68 Mayne: i. m. 119. és 121 — 124. 1. 63 Albonetti: i. m. 236. 1.
