Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
I S3 0i 21 A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 737 — olvasható az egyik integrációpárti szerző művében —, „mekkora kockázatot rejt magában a világbéke szempontjából az európai szárazföld széttöredezettsége. Nem ez a széttöredezettség váltotta-e ki ... a második világháborút?"5 7 A mű írója szerint Adenauernek mindig az volt a nézete, hogy csak Európa egyesítése óvhatja meg Németországot attól a veszélytől, hogy újból „a nacionalizmus, militarizmus és a veszélyes kalandok hagyományos ösvényére lépjen".5 8 1961-ben azonban újból fellángolt a nacionalizmus Európa egyes országaiban. „Németországban, Franciaországban, Belgiumban, magában Olaszországban is 1961-ben vagy választási taktikai okokból vagy a nacionalista tendenciák erősödéséből kifolyólag várakozó álláspontot foglaltak el a politikai egyesülés új rendszabályaival kapcsolatban." Sok idő azonban nincs arra, hogy az integrációs kezdeményezéseket tető alá hozzák, „amelyek megerősítenék a világegyensúlyt és segítenének feltartóztatni a kommunista terjeszkedést". „A nacionalizmus újrafellépése különösen aggodalmat keltő. Ez nem csupán Franciaországra érvényes, hanem Németországra, Olaszországra és a kisebb országokra, mint Belgiumra és Hollandiára is" . .. „Az európai államok ragyogó gazdasági fellendülése ne vezessen félíe. A nacionalista csíra gyorsan és hatalmasan sarjad ki. Ha elterjedne, következményei még pusztítóbbak lennének, mint azelőtt bármikor. Nemcsak háborút és rombolást eredményezne, hanem sokkal rosszabbat: talán az európai civilizáció és szabadság végét. Ahhoz, hogy szabadon élhessünk — írja Albonetti — össze kell fognunk és ahhoz, hogy összefogjunk, akarnunk, lelkünk mélyéből akarnunk kell az összefogást."5 9 Kétségtelenül van igazság abban, hogy a nacionalizmusnak, a sovinizmusnak volt szerepe a két világháború kitörésében, bár nem ez az igazi, az alapvető és mélyenfekvő ok. Az emberiség javát szolgáló nemes törekvés küzdeni a nacionalizmus ellen a béke védelmében. Az azonban vitathatónak tűnik, hogy államközi, ún. nemzetekfölötti, kozmopolita, integrációs szervezetekkel ez a cél elérhető-e. A tőkés társadalmi rend törvényszerűségeiből következően a cél elérésének politikai és gazdasági tényezők állják útját. Az integráció hívei ugyanis azon a véleményen vannak, hogy „az idő megérett arra, hogy az európai államok lemondjanak szuverenitásuk egy részéről, hogy ezen a réven előmozdíthassák Európa egyesítését".6 0 A nemzeti önrendelkezésről való lemondás — lejjebb még lesz szó erről — az erősebb tőkés államoktól való függést jelenti. Az önrendelkezéshez való ragaszkodás éppúgy nem azonos a nacionalizmussal, mint ahogyan a kozmopolitizmus sem azonos a kis és nagy állam egyenjogúságával, a népek fajra, bőrszínre, felekezetre való tekintet nélküli egyenlőségével, az igazi nemzetköziség, a proletárinternacionalizmus egyik alapelvével. Az integráció ellen hadakozókat egyes esetekben valójában a nemzeti önzés vagy imperialista törekvések (vagy esetleg mindkettő egyszerre) vezetik (a nyugat-német, francia, olasz, holland, belga nacionalizmus eseteiben). Egy dolog mindenesetre kétségtelennek látszik. A Közös Piac államainak szövetségét országon belüli és országok közötti politikai ellentétek bomlasztják. Az integrációs szövetségeken belüli ellentéteket még csak tovább bonyolítják a Közös Piac államai és a kívülálló imperialisták közti ellentétek. *' Uo. 86. 1. M Uo. 95. 1. "üo. 269. 1. 60 Uo. 36. 1.
