Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT PAKTUMA A FEJÉRVÁR Y-KORMÁNXYAT. 67 koalíció mellett, főként pedig a szociáldemokraták, a kormány ellen. Az újjászervezettek pártja csak úgy tudta e tömegeket mozgósítani — az adott politikai helyzetben, a választójogi tömegmozgalom kibontakozása idején —, hogy szintén demokratikus követeléseket, mindenekelőtt az általános választói jogot helyezte agitációjának középpontjába, s arra törekedett, hogy a koalíciót megnyerje a maga demokratikus törekvései számára. Ezzel magyarázható az a hellyel-közzel elkeseredett hang, amellyel Mezőfi hívei a koalíció reakciós, a demokratikus reformokkal szembenálló politikáját, egyes határozatait támadták. A koalíció Vezérlő Bizottságának augusztus 11-i, az általános választói joggal szembehelyezkedő nyilatkozatát kommentálva a Szabad Szó így írt: „Most már nyilvánvaló, hogy sem a mai törvénytelen kormánytól, sem a mai egyesült ellenzéki pártoktól az általános választójogot ne várjuk."82 A koalíció támadása azonban múló jelenség és egyes esetekre korlátozódik csupán. Mert míg az újjászervezett szónok támadja a koalíciót, számonkéri tőle a demokratikus program megvalósítását, addig nemzeti követelései, tehát a tulajdonképpeni koalíciós program számára bizalmat szavaz és szavaztat. Ennek a politikának pregnáns megnyilatkozását figyelhetjük meg például az újjászervezett szociáldemokrata párt Debrecenben tartott népgyűlésén. Az augusztus 20-án megtartott népgyűlés kimondta, hogy az általános választói jog megvalósítását „elsőfontosságú országos érdeknek" tartja, felszólította a > koalíció Vezérlő Bizottságát, hogy másítsa meg az általános választói jogot elutasító határozatát és mondja ki, hogy „a magyar vezényleti nyelvvel egyenrangú fontosságúnak tartják az általános és titkos választói jogot. Elannyira, hogy amely pillanatban eldőlt a magyar vezényleti nyelv kérdése, és az egyesült ellenzék kormányra került, legelső kormányzati kötelességének tartja majd az általános, egyenlő és titkos választójognak törvényerőre emelését." A Vezérlő Bizottság nyilatkozzék még szeptember 15. előtt — folytatódik a ' határozat —, s „a nép melléje áll"; ha nem tenné — a nép „tudni fogja, hogy a magyar vezényszó követelése is csak szemfényvesztés, hogy a népnek elkeseredetten küzdeni kell valamennyi polgári párt ellen ",83 A határozat — mint látjuk — azzal, hogy a választójogi követelést egyenrangúnak kívánja elismertetni a koalíció „nemzeti követeléseivel", egyrészt lemond saját nemzeti követeléseiről, s megelégszik a koalíció ennél lényegesen kevesebbet hirdető-ígérő programjával, másrészt, ezzel az „egyenjogúsítással" alárendeli az általános választói jog követelését a koalíció „nemzeti követeléseinek", tehát bizalmat szavaztat az egyesült ellenzéknek. A demokratikus követelések programba vételére adott határidő csak arra jó, hogy ezzel is felmentvényt adjon a koalíciónak, mert ugyan mikor és hogyan tudná az újjászervezettek pártja számonkérni a koalíción az általános választói jogot, ha gyakorlatilag elismeri a koalíció követeléseinek elsőbbségét? Előfordultak olyan esetek is, hogy újjászervezett párti népgyűlés — éppen nacionalista fertőzöttsége folytán — nem a párt által beterjesztett határozati javaslatot fogadta el, hanem a gyűlésen résztvevő, az általános választói jog ellen állást foglaló koalíciós képviselő javaslatát. Erre nézve igen szemléletes példát mutat be Dolmányos István Mezőfi és a koalíció kapcsolatait tárgyaló munkájában.8 4 82 üo. 1905. aug. 17. A csalók (Szemle rov.). 83 Uo. 1905. aug. 24. Népgyűlés Debrecenben. 84 Dolmányos István: Mezőfi és a koalíció. Bpest, 1960. 39 — 40. 1. (Magyarország, 1905. szept. 15.). 5*
