Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
730 MÉREI GYULA dúltak gazdasági, de ha lehetséges, politikai függését is fenntartó új kolonializmus segítségével. Az imperialista hatalmak az integrációs szervezetek segítségével egy állam gyarmati uralma helyére a neokolonializmus kollektiv kizsákmányolását iparkodnak állítani. A monopóliumok egyesítik erőiket Ázsia, Afrika, Latin-Ámerika elmaradott országainak korszerűsített módszerekkel való kollektív leigázására. Az elmaradott országoknak, dönteniök kell. Különösen élesen vetődik fel a kérdés Franciaország és Anglia egyes volt afrikai gyarmatain, amelyeknek gazdasága jelentős mértékben függ egykori anyaországuktól. Jelenleg az a helyzet — írja Mayne —, hogy a nem társult országok irigylik a társultaktól az Európai Gazdasági Közösség keretében élvezett kiváltságaikat. Ugyanakkor a társultak úgy látják, hogy az EGK államainak piacain való áruelhelyezési esélyeik a kedvezményezett elbánás ellenére kevésbé biztosítottak, mint az a számos hosszúlejáratú áruátvételi biztosíték volt, amelyet mindig megkaptak egykori „anyaországaiktól", különösen Franciaországtól. Még nagyobb súllyal esik a latba, hogy a társulási megállapodás létrejötte óta sok afrikai ország függetlenné vált. Ez a körülmény azzal együtt, hogy a tengerentúli fejlesztési alapból nyerhető támogatásra vonatkozó megállapodás is lejárt, alkalom lehet arra, hogy a társult országok más hasonló gondolkodású államokkal közösen újonnan szabályozzák az egész társulási kérdést egyrészt azért, hogy megjavítsák a társult országok helyzetét, másrészt azért, hogy csökkentsék a más országokkal szemben alkalmazott megkülönböztető rendszabályokat. Az 1962. december 20-án a Madagaszkárral együtt immár tizennyolc független afrikai állammal aláírt új megállapodás gyorsítja a kereskedelmi korlátok lebontási folyamatát a társult országok számára, kibővíti a pénzügyi segélyt és az elhelyezési lehetőségeket. Ugyanekkor világossá vált az is, hogy minél több lesz a társulok és így a külön kedvezményben részesültek száma, csak rontja az EGK-nek a kívülállókkal való tárgyalási helyzetét — állapítja meg helytállóan Mayne,3 3 mert a gazdaságilag gyengén fejlett országok jelentős része védekezik, fellép az EGK és diszkriminatív kereskedelempolitikája ellen. Ugyanakkor a kívülállók egy másik csoportja közeledni és egyezkedni próbál vele.3 4 A csatlakozók a kedvezmények ellenére is alárendelt helyzetbe kerülnek. Külkereskedelmük az imperialista államok monopóliumainak ellenőrzése alá kerül, s ez a körülmény még jobban állandósítja gazdaságuk monokultúrás jellegét. Ipari fejlődésük akadályokba ütközik, mivel a Közös Piachoz tartozó országok késztermékeinek vámkedvezményes importja — vámvédelem nélkül — úgyszólván lehetetlenné teszi a nemzeti ipar fejlődését. A társuló országoknak tehát a számukra biztosított vámrendszer az önálló gazdasági fejlődés szempontjából nézve nem kedvez, annál előnyösebb a külkereskedelmüket ellenőrző monopolista trösztök számára. így à Közös Piachoz társult gazdaságilag elmaradott országok immár egyetlen imperialista hatalom helyett egy imperialista szövetségi csoport nyersanyagtermelő függvényeivé válnak. A be nem lépő elmaradott országok viszont—mint erről szó esett — a vámkorlátok miatt kerülnek előnytelen helyzetbe a nyugat-európai integrációs piacokon, ami nagyarányú túltermelést eredményezhet. Éppen ezt az utóbbi körülményt használják fel az imperialisták arra, hogy nyomást gya-33 Mayne: i. m. 149 —150. 1. 34 Rába András : Az Európai Közös Piac néhány problémája. Közgazdasági Sze mle 1963. 5. sz. 597. 1.
