Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
716 It. VÁRKONYI ÁGNES A nehézségekkel ő sem tudott megbirkózni, s a Habsburg pénzügyi politika egyik legnagyobb tévedését ő is elkövette: fedezetnélküli rézpénzt veretett. De a vámokat, melyeket a Habsburgok „törvénytelenül" állítottak, eltörölte, s úgy látszik tudta, hogy ebben a korban, a hazai körülmények között az állami monopólium rendszere és a jövedelemadó megkövetelése kizárja egymást, mindkettővel egyszerre nem élhet az államhatalom. 1704-ben a sóeladás monopóliumát azzal az indokkal tartja fenn a szabadságharc államhatalmának, hogy nem szedet adót, s a háború költségeit részben az így nyert bevételből kívánja fedezni. Mikor azonban az ország minden rangú nem katonáskodó lakossága — jórészt jövedelme szerint — köteles adót fizetni, az állami monopólium rendszerét részben vagy teljesen feloldja. A fegyvertfogókat kiveszi a földesurak hatalma alól, a földesurakat pedig — mint Gönc mezőváros példája mutatja — az állam kármentesítené.75 Mennyit ismert fel a Habsburg-abszolutizmus magyarországi gazdaságpolitikájának — joggal mondhatjuk — rablógazdálkodás jellegéből maga e politika áldozata, a jobbágyság? Leromlásukért mindig elsősorban a nagy adókat okolják, az egyik korabeli vers arra enged következtetni, hogy a mezővárosi parasztság világosan felismerte az állami adópolitikának a tehetősebb jobbágyrétegeket és a paraszti árutermelés jövedelmeit terhelő jellegét: „Az szegény polgárnak szemét is kivájja, — mindenféle zsírját az országnak szíják" — írja az „Óh te szegény maroknyi magyar nemzet" c. vers szerzője, majd a megnövekedett adó sokféleségét így sorjázza: „Neve hol accisa, hol repartició, Hol penidlen seint, avagy hol portió, Mindenféle adó, nagy kontribució, Valamint kimondva gondolhat ki: az jó. Ablak-, kéményadó, tudod-é, mit tészen? Hány kemencéd, ajtód, szeged, ágyod lészen? Kiki hány itce bort ád ki, és bevészen? Egyszóval mindentül adót tartson készen." De a puszta tudomásulvételen kívül egy, a néphagyományban reánk maradt paraszti vélekedés telibetalálóan jellemzi a Habsburgok egész gazdaságpolitikáját. Annak a mezővárosnak, amelynek a visszafoglaló háborúk és a Habsburg-berendezkedés valóságos anyagi lerobbanását okozta, Kecskemét városának egyik parasztpolgára — úgy tűnik — a lényegét ismerte fel, amikor így vélekedett: „a német egyik csöcsét se hagyja fejetlenül a tehénnek".7 6 Mint a boltozatok roppant nyomásai a támasztópillérekre, úgy hárultak át a Habsburg-állam áttekinthetetlenül sokféle terhei a jobbágyra. 1700-ban a magyarországi adó egyrésze már az egyik udvari factor közvetlen kielégítését szolgálja. 1701-ben a kamarai tisztviselők az udvar kölcsöneinek visszafizetésére szedik be az adót, 1702-ben pedig hasonló célból már a következő évben esedékes részleteit követelik. 1703 áprilisában Lipót császár elrendeli, hogy 75 II. Rákóczi Ferenc pátense a sómonopóliumrpl. Egri tábor 1704. márc. 11. MTA. Kt. Oklevelek. — R. Várkonyi Á. : A jobbágyság osztályharca a Rákóczi-szabadságharc idején. 76 Hornyik: i. m. IV. köt. 3 — 7. 1. ós III. köt. 169. 1.
