Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 717 az ország 13 vármegyéje az 1704. és 1705. évi adóból fizesse ki az udvari fő factornak járó 873.000 forintot.7 7 Ezzel a császári rendelettel egyidejűleg azonban már fogalmazzák azt a kiáltványt;, amely a „sónkat, kenyerünket elvevő", „portióztató, adóztató" hatalom ellen szólítja majd május 6-án fegyverbe az ország mindenrendű lakosságát. A Brezáni pátens az ország alávetettjeinek minden rétegében visszhangra talált, hiszen az 1696-tól szünet nélkül tartó helyi megmozdulásokat nagyrészt a portiózás, a monopóliumok és a vámpolitika feletti elkeseredés robbantotta ki. 1696-ban Dél-Dunántúlon gabonaszállító katonai különítményt támadnak meg a jobbágyok. Az 1697. évi hegyaljai felkelés bázisát részben szőlőtulajdonos parasztok alkotják. 1698-ban Ugocsában a nemeseket, kiváltképpen a „portiószedőket" üldözik, s amint maguk megfogalmazzák, azok ellen támadnak fel, akik „nadályok módjára meghizakodtak és a közönséges igát (adót) a szegénység nyakába varrják". 1699-ben a nógrádi parasztok gyűléseket tartanak és követeket küldenek a budai adminisztrációhoz, hogy az adóbeh megterhelésük felől felvilágosítást szerezzenek. 1700 —1702-ben a határmenti hegyek erdőiben, Erdély és Magyarország határán s az alföldi mezővárosok körül, a török széleken megsokasodnak a „tolvajok". Létük, egzisztálásuk körülményei a szabadparaszti utakat bezáró gazdaságpolitika elleni tiltakozást testesíti meg. Román Portio elől szökő magyar, ruszin, szlovák, román jobbágyok, tőzsérek, volt végvári katonák csoportjaiból verődnek össze, különböző tiltott áruk — bor-, marha-, só-, fegyvercsempészéssel foglalkoznak. Rablók — de többnyire csakkereskedőket, monopóliumok birtokosait, pénzszállító császáriakat rabolnak ki, a falvakon, mezővárosokon az orgazdák egész hálózata segíti őket. A kamarai sótisztek miatt adta fejét „tolvaj" életre Esze Tamás, tarpai jobbágy, aki évtizedeken át sószállításból élt. ő a szervezője, kezdeményezője a tiszaháti felkelésnek 1703 tavaszán, amelyből országos szabadságharc bontakozik ki, ő hívja be П. Rákóczi Ferencet, aki — amint a háború kirobbanásának pillanatában megfogalmazták — „a sót felszabadítani, a portiót kiűzni jött".78 * A Habsburg-államnak az 1698. évi császári leiratban megfogalmazott jobbágy védő politikája nem állja ki a valóság tényeivel való szembesítés próbáját. A Habsburg-abszolutizmus XVH. századvégi szakasza Magyarország jobbágyi vagy kiváltságok nélküli rétegei és csoportjai számára nem csupán a pillanatnyi terhek megsokszorozódását, számszerű megnövekedését jelentette, hanem felemelkedés addigi lehetőségeit is lezárta. A feudalizmus késői szakaszában, 77 A magyar kancellária az udvari kamarának, Bécs, 1700. jan. 18. OL. Concept. Exped. Nr. 63. jan. 1700. — Az udvari kamara és magyar kamarának Bécs, 1701. jún. 3. uo. Ben. Resol. I. Lipót császár Somogy, Zala, Sopron és Vas vármegyének Bécs, 1702. márc. 9. uo. Concept. Exped. Nr. 41, 87, márc. 1702. — I. Lipót császár a pozsonyi és a budai bizottságokhoz, Bécs, 1702. aug. 7. uo. Nr. 17. aug. 1702. — I. Lipót császár rendelete, Bécs, 1703. ápr. 24. uo. Nr. 61. ápr. 1703. Valamennyi kiadva: MHJ II. köt. 313 — 315., 326 — 327., 339., 346 — 347., 354—355. 1. 78 Benczédi L. : i. m. 35. 1. — R. Várkonyi Á . : A Dunántúl felszabadítása 1 705-ben. Sz. 1952. 410. 1. — Esze Tamás: A szegénylegények éneke. Irodalomtörténeti Közlemények, 1953. 5 — 28. 1. U. ő: „II. Rákóczi F. brezani kiáltványa Sz. 1954 314—315. 1. — Nógrád vm. universitása Eszterházy Pálnak, 1699. aug. 4. OL. Eszterházv-család levéltára PN. 58/5587.