Századok – 1965

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679

V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 715 Vásárlóköre birtokainak jobbágyságára szűkül. A majorok robotra épültek, ahol nem volt vagy tönkrement a major, ott a pénzbeli bevétel a jobbágyi terményszolgáltatásnak a helyi piacon történő eladásából vagy a jobbágyok fizette taxából, censusból származott. A földesúr jövedelmét tehát, amely után adóznia kellett, bevételét, amelyből adót fizethet, a jobbágyoknak kellett szolgáltatniok. A XVII. század végére kialakult helyzeten, amikor az állami adó a jobbágygazdaság alapjait rombolta, a fő- és az egyes vidékeken feltűnően elszegényedett köznemesség jövedelemadóra fogása önmagában már nem segíthetett. A fejlődés dialektikája következtében úgy alakultak a viszonyok, hogy a ) századvégén éppen azok látnak, a pénztelenség forrását kutatva, legmesszebbre, akik korábban maguk is szorgalmazói voltak, sőt még most is szorgalmazói I az okok egyikének, a paraszti áruértékesítő tevékenység visszaszorításának. A falvakon kiáltó pénzhiány okát a megyék sokféle tényezőben vélik felfedezni: — a katonai rablás, rossz termés, sáskajárás, árvizek —, sorakoznak az érvek, de azt soha nem felejtik el hozzátenni, hogy nincs mit piacra vinniök, nincs mit pénzzé tenniök. Néhány élesebb szemű azonban messzebbre lát: Trencsén I megye azért tartja katasztrofálisnak a katonaság regnálását, mert így „mindennemű kereskedésnek megh keöl szűnnie, mely által a szegénység nem annira magha hasznát, mind elvisfelhetetlen portiok exolutióját szokta vala keresni". Ugyanez a visszhang felel a megfizetendő adó összegére, az ország legkülönbözőbb területéről: — „kitül és mibül adózhassanak", — a szegénységnek nincs honnét pénzt előteremtenie, — „pénzbeli jövedelmecskéikben" megcsalatkoztak, — „honnét vészi, vagy mibül teremti aszt a rettenetes, csaknem száz ezerekre menő summa pénzt?"7

4 A jövedelemadó megvalósítása felé tendáló állami adózási rendszer és a nem házai uralkodó körök érdekeit szolgáló merkantil, monopolizáló gazdaságpolitika között meglevő ellentmondás tudatos felismeréséig azonban a megyék sem jutottak el. A kereskedelem fellendítését, a hitelviszonyok megjavítását a hazai uralkodó osztály tagjai ugyanolyan formális, a jelenségek felületi szintjén túl nem jutó kívánságként tárják az uralkodó elé, mint az udvari körök. Egyedül П. Rákóczi Ferenc gazdaságpolitikája mutat olyan mozzanatokat, amelyek alapján joggal feltételezhetjük, hogy kortársainál jóval mélyebb összefüggéseit ismerte fel az abszolutista állam gazdaságpolitikájának. Abból a kevés gazdaságpolitikai megjegyzéséből is, amit ismerünk, meglehetősen világosan látszik, hogy egyaránt hatottak rá a kor merkantil eszméi és az állami merkantilizmussal szembeszegülő rendi—nemesi—szabadkereskedelmi tendenciák. A magánföldesúr arculatán az utóbbi, a' szabadságharc államának vezérlő fejedelmén az előbbi vonások az élesebbek és határozottabbak. Azt viszont nyilván'a Habsburg-gazdaságpolitika szörnyű következményéből ismerte fel, hogy a jobbágyságról nem lehet egyszerre több bőrt lehúzni. . и Vas (1684), Trencsén (1686), Nógrád (1686), Szabolcs (1687), Bars (1689), Sopron (1690), Torna (1692), Ung (1692), Turóc (s. d.) vármegyék, a Rábaköziek (s. d.) s a Dunán inneni és túli megyék követeinek (1701) felterjesztése Eszterházy Pálhoz. OL. Eszterházy -család levéltára. PN. 53/5043, 52/4958, 49/4634, 51/4847, 47/4455, 51/4833, 52/4915, 53/5030, 5014, 61/5887, 59/5627. Máramaros vm. ülésjegyzőkönyve 1703. 297 — 298. 1. (Román Népköztársaság. Máramaros vármegye levéltára Máramarosszigeten a nagybányai Állami Levéltár kezelésében.)