Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
702 It. VÁRKONYI ÁGNES megye a telek nagyságának tájanként, országrészenként mutatkozó különbözőségére figyel fel: „Vannak oly N. vármegyék — írja —, a mellyekben, példa képpen egy egész sessio után való szántó földekben 25 s 30 köböl gabonát vethetnek (és olyanok), akiket egész sessioknak tartanak ugyan, mindazonáltal csak tíz s legh fellyebb tizenkét köböl vetést tehetni utánnok, és ha ollyan harmincz köblös session ülő marhás ember négy számláltatik egy Portában és illyen tíz köblös is csak ugyan négy tészen egy Portát, így miként jönne ki az igaz Portio." Hont megye szerint az adózás addigi rendszere azért nem felel meg a nem nemesi lakosság tényleges anyagi helyzetének, mert a borral, búzával, sóval kereskedők tehetősebbek, mint a csupán gazdálkodók, a conscriptióba mégsem veszik fel őket, s tényleges jövedelmük megállapítására sincsen mód. Máramaros vármegye pedig azt nehezményezi, hogy a megye lakossága ugyanolyan elbírálás alá esik az adó kivetésénél, mint „más nagy bor és búzatermő", „a kereskedésben szép alkalmatosságú" vármegyék népe. Sopron vármegye még 1701-ben is helyteleníti, hogy a zsellérekre kevesebb adó esik, mint az örökös jobbágyokra: „Nincs oka miért eximáltassék az ollyan sellyér, mert szinte úgy él minden féle beneficiumivel a helyeknek, mint a Jobbágy, kereskedik, mesterséget űz, marhát tart, azt pascuallya, szabad fajészó erdőkön faész, szabad vizeken halász, irtás és pénzen vett földeket szánt-vet, szőlőket tart . . ."48 A megyék nemességét egyéni önzése, a maga jobbágyait mentesítő szándéka tette ilyen élesszeművé, megyéjéről, birtokáról a szomszédéra igyekezett hárítani az adó nagyobbik részét, s önkéntelenül is legsajátabb osztályérdekeinek érvényesítése irányába tört előre. Az adózás anarchikus körülményei ugyanis szemmelláthatóan gátolták a jobbágyszolgáltatások folyamatosságát, felborították a jobbágy—földesúr viszony szoros és megszokott rendjét és szinte megbénították a robotra épülő földesúri gazdaságokat. A megyei jelentések, uradalmi összeírások tanúsága szerint az 1680 —90-es években az ország egész területén rendkívül nagy méreteket öltő jobbágy fluktuációra, migrációra a hadjáratok sok okot, a visszafoglalt területek pedig tág lehetőséget adtak. De mikor Pozsony megyéből „török területre", Nógrádból „Morvába, Sziléziába", Torna megyéből „idegen földre", Máramarosból és az északkeleti megyékből „más országokba", „Lengyelországba", „szomszéd országokba" bujdosik el a lakosság, az ok többnyire a katonai excessusokkal súlyosbított portió. Somogy és Zala megye népe csakúgy az adóteher miatt szándékozik „idegen földre . . . elbujdosni", mint az Abaúj megyei parasztság is a kegyetlen portiozás miatt „külső, idegen, szomszéd országokba koldulva és tántorodva mégyen".4 9 A földesurak legnagyobb gondja az elhagyott jobbágytelek. Hiába intézkedik császári rendelet a portió miatt földjükről eltávozottak, sőt még a katonaságnál menedéket keresők visszakényszerítéséről is uruk hatalma alá, az általános vándorlást nem lehet föltartóztatni. Borsod megyé-48 Szederkényi N. : i. m. IV. köt. 33. 1. — Abaúj vármegye Eszterházy Pálnak 1695. aug. 9. 01. Eszterházy-család levéltára PN. 47/4403. — Hont vármegye Eszterházy Pálnak 1693. máj. 6. uo. 48/4565 (ld. 25. jegyz.). — Máramaros és Sopron vármegyére vonatkozóan ld. 26. jegyz. — Az erdélyi nemesség adópolitikájában hasonló tendencia figyelhető meg. Ld. 1692. szept. 25,—okt. 6. országgyűlés Arch. V, X. MCRT XXIV. köt. 124—125., 127—128. 1. 49 A felterjesztések időrendjében : Zala ós Somogy, Sopron, Nógrád, Nyitra, Zemplén, Máramaros, Torra, Abaúj vármegyék Eszterházv Pálnak 1683 —1698. OL Eszterházycsalád levéltára PN. 53/6073, 58/5595, 49/4637', 49/4598, 50/4711, 53/5090, 52/4909, 47/4389.
