Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 703 ben egész falvak kerekednek fel közös megegyezéssel, mintegy szervezett formában és mennek „adózás nélkül való lakásra".5 0 A munkaerőhiánnyal к iizdő földesúri gazdaság nemegy esetben kénytelen kedvezményekkel megülésre szelídíteni az elvadult jobbágynépet. A munkácsi uradalomban például a census és az árenda összegét „a szegénység elviselhetetlen nagy portió" terhe miatt szállítják le az 1682-ben megkívántnak a felére. Maguk a jobbágyok is, mikor könnyebbítést kérnek a földesúri szolgáltatásokban, leromlásuk okát „a fölöttébb való portiózásban" látják.51 Ha tehát az adó, a közönséges teher súlya áttevődik a jobbágyi osztály gyarapodó, vállalkozó szellemű, tehetős rétegeire, át azokra a művelési ágakra, amelyek után földesúri szolgáltatás nem, vagy csak elenyésző, jelképes összeg jár, ha elosztásánál számításba veszik I az áruértékesítés lehetőségeit is, akkor az uradalmak úrbéri szolgálatot teljesítő népét már kevésbé nyomja. A kor földesurai a mezőgazdasági árutermelés és a kommerciális lehetőségek kihasználásának nagy fellendülési szakaszán már túl vannak. A nemesség maga alá gyűrte a mezővárosok és az áruértékesítésből gyarapodó jobbágyfalvak népét.5 2 Azonban még jól felismerhetőek azok a kommerciális szellemet tükröző vonások, amelyek a múlt század végén vésték gaarkánssá a vállalkozó I főúr arculatát. A XVH. század végén még szívósan tartja magát a vélekedés, hogy az élet lelke a kereskedelem és főurak, nemesek, egyházi méltóságok és főtisztviselők gazdasági utasításaikban mindenekfölött azt kötik provizoraik lelkére, hogy a pénzszerzés leghathatósabb módja az eladási alkalmatosság. A kor főurai, Eszterházy Pál, Bercsényi Miklós, Czobor Ádám, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Miklós, Károlyi Sándor — a sort még növelhetnénk —többékevésbé valamennyien, bekapcsolódtak, vagy megpróbáltak bekapcsolódni a korabeli kereskedelem áramlataiba. Él a gabona- és boreladás lehetőségével 50 1. Lipót császár rendelete Bécs, 1693. dec. 18. MTA Kt. Tört. ívrét 201/VIII. [R.]. — Máramaros megyében az udvar rendeletét a császári katonai parancsnokság a megye fegyvereseivel együtt hajtja végre. Maqyari András: A parasztság helyzete, Habsburgellenes és antifeudális harca a XVII. század fordulóján Máramaros tartományban. Studia Universitatis Babeç-Bolyai. Ser. IV. Fasc. 1. Cluj. 1961. 42. 1. — Borsod vármegye Eszterházy Pálnak 1689. szept. 2. OL Eszterházy-család levéltára PN. 47/ 4479. — A Borsod megyei esethez hasonló példák, mikor a jobbágyok „csoportonként", falvanként vándorolnak el a parasztság politikai tudatosodásának lehetőségét is magukban hordozzák. 51 A munkácsi uradalom urbáriumai: 1689 OSzKK Rakoczyanorum Dominorum urbaria antiqua XVII. sz. Fol. Lat. 825; OL Urbaria et Conscriptiones (U. et С.) Fasc. 19 No 7. — 1697-ben a regéczi uradalomhoz tartozó 1050 telekből 497 elhagyott. — Jármay Edit: A regéczi uradalom üzeme а XVIII. sz. első felében. Bpest. 1930. 18. 1. — A portió miatt kérnek könnyítést a földesúri szolgáltatás alól pl. — az upori jobbágyok (kérvényük Rákóczi Juliannához. 1693. szept. 3. OSzKK Thaly Gyűjtemény 1389 Fasc. XVII. fol: 169), — a csornai és a lenkei jobbágyok (kérvényük Rákóczi Juliannához 1693. máj. 13., nov. 6. OL Felsővadászi Rákóczi-levéltár fasc. 34 Reponenda), — a kecskemétiek (kérvényük Károlyi Sándorhoz 1692. szept. 25. Károlyi nemzetség levéltára Missiles), — e szenciek (levelük gr. Thököly Katának 1685. dec. 10. OL Eszterházy-család levéltára PN. 71/6835). — A Rohonc-szalonaki uradalom jobbágysága az új állami adó bevezetése idején, 1671-ben testületileg és szervezetten tiltakozik a kétféle adó, a földesúri és az állami adó ellen, a kettőt egyszerre nem tudják megfizetni. Zimányi V.: i. m. 45-48.1. 52 A földesúri áruértékesítő tevékenység arányairól: Ember Győző: Külkereskedelmünk történetéhez a XVI. században. A MTA II. Osztályának Közleményei. VHI. köt. Bpest. 1958. 335 — 338. 1.; XVII. századi hanyatlását gazdasági és történeti összefüggéseiben elemezve, a robotra épülő földesúri majorsági gazdálkodás további fejlődését azámbavéve ábrázolja: Pach Zs. P. i. m. különösen 239 — 242., 249. és köv. lapok.
