Századok – 1965

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679

V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 701 udvar többi szakembere — az árutermelő, áruértékesítő tevékenységből származó jövedelmet kívánja megcsapolni. Azt javasolja ugyanis, liogy az accisát, amelyből az államnak nagy haszna származik, ismét be kell vezetni és meg kell követelni. Még a század elején Geizkofler javasolta először, hogy Hollandia példájára Magyarországon is bizonyos áruk, főleg élelmiszerek eladása után adót — accisát — kellene szedetnie a császárnak. A császár 1672. május 25-i rendeletében mondja ki, hogy a bor, búza, hús eladása után accisát kíván. Az accisa ellen a kortársak állandóan tiltakoznak, de a fizetés gyakorlati megvalósulásáról mindezidáig keveset tudunk. Az Einrichtungswerk, méginkább pedig az accisa rendszeres bevezetésének kérdésével foglalkozó 1698. évi gyűlés kétségtelenné teszi, hogy ez az adófajta a belső forgalmat, a mezőgazdasági áruk eladását, vagyis az árutermeléssel, áruértékesítéssel foglalkozókat terhelte. A bor, sör, pálinka, búza, hús és különböző állatok — ökör, juh, kecske, sertés, tehén — eladása után kellett fizetni, s a városokban, mezővárosokban, piacokon, vásárokon szedték. S hogy valóban szedték — sok esetben feltehetőleg bérlők —, azt a korabeh politikai verseknek a „nagy Accisa", az „ételiül s italtul" követelt adózás elleni gyakori panaszai tanúsítják. Nem kímélte volna a nemeseket s a katonákat sem. Eredetileg Eszterházy Pál maga is az accisát tekinti a Magyarországon berendezkedő Habsburg-állam egyik fő jövedelmi forrásának, sőt ő még a sóeladást is megadóztatná.48 Eszterházy az adóviszonyok visszásságairól a megyéktől szerezte be értesüléseit, s a megyék tájékoztatják az állami jövedelem biztosításának új lehetőségeiről. A megyék pedig az adófizetés alapjává és az adóegység mértékévé határozottan a jobbágygazdaság tényleges jövedelmezőségét kívánják tenni. Arról naponta meggyőződött a megyei nemesség, hogy a régi portaszám nem fedi a valóságos helyzetet, és új connumerációra van szükség.47

Méginkább látta a telek és igaerő arányában' történő adókivetés irreális voltát. Heves megye 1694-ben kifejti, hogy az új művelési ágak és a rétek, szőlők, kertek sorát birtoklók a régi adózási rendszerbe nem foglalhatóak be. Abaúj vár-46

Kollonich: Einrichtungswerk, f. 141. — Acsády I.: i. m. 16. 1. — I. Lipót 1680. évi rendeletéről: Szelepesényi György levele Győr megyéhez. Nagyszombat, 1680. máj. 4. MTA kt. Tört. ívrét 201 (I./R). — 1698: Szederkényi N. : i. m. IV. köt. 45. 1. és Prothocollum opinionum, 243 — 244. 1. — Opinio Palatini ratione domorum in locis occupatis uti est Buda Strigonium aliaque, die 13 octobris 1686; idézi: Bubics Zs. : Cornaro F. velencei követ jelentései Buda ostromáról és visszavételéről. Bpest. 1891. LXVI. 1. — Történeti irodalmunk az accisát még ma is mint fogyasztási adót, a Wesselényi-féle összeesküvés megtorlásának egyik homályos momentumaként tartja számon, társadalmi, gazdasági kapcsolatait nem vizsgálta meg. Ember Győző 1946-ban az accisa mögött fellelhető gazdasági összefüggésekre hívta fel a figyelmet: hangsúlyozta, hogy a mezővárosokban is szedték, az oda bevitt élelmiszerek után, s nem csupán fogyasztási adónak, hanem részint forgalmi adónak tekintette, amely „bizonyos tekintetben vámnak is minősíthető". Ember Oy.: Az újkori magyar közigazgatás története, 284 — 285. 1. Mivel az accisát is bérbeadta az állam, összegszerű vizsgálata rendkívül nehéz. 4'Sopron vármegye Eszterházy Pálnak 1682. dec. 30. OL Eszterházy-család levéltára PN. 51/4822. — Eszterházy 1686-ban már az újraszámolt, tényleges portaszám szerint tartja célszerűnek a portio elosztását. (Levele Győr megyéhez Bécs, 1686. okt. 10. MTA Kt. Tört. ívrét 201 (VI. ГВ])- A porták 1686. évi kiigazítása azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hornyik J. : Kecskemét város története, III. köt. 181. 1. — Győr megye a lakosság elfogyatkozásában látja az új connumeráció nehézségét. Győr vármegye Eszterházy Pálnak, 1686. okt. 21. OL Eszterházy-család levéltára PN. 48/ 4516. Àz északkeleti 13 vármegye 1695. dec. 13-i kassai gyűlésén kimondja, hogy az 1647. évi portaszám túlhaladott és az új helyzetnek megfelelő összeírást követel. Szederkényi N.: i. m. IV. köt. 40—41. 1.