Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
700 It. VÁRKONYI ÁGNES Ferenc 1701-ben azon az állásponton van, hogy a nemes ember, ha „paraszt földön" él, fizesse meg érte az adót. Még a magyarországi nemesség legnagyobb Habsburg-ellenes megmozdulásának tekinthető Rákóczi-szabadságharc ideje alatt is meglehetősen bizonytalan marad, hogy a nemességhez vagy a jobbágysághoz tartozik ez a réteg. Mint a jobbágyokat, úgy kötelezi őket a katonaság élelmezésére a kuruc állam, a szécsényi országgyűlés a nemességhez való tartozásukról dönt. Viszont az utolsó években, a közadózás bevezetése után Rákóczi a „paraszt funduson residealo" nemeseket a „paraszt fundus után való teher supportálására" rendeli.4 2 A 90-es években e réteg adóterhei rohamosan nőnek, helyzetében a porták szerinti adókötelezettségének bevezetése hoz alapvető változást. Fékezi rohamos szaporodását. Hiszen a gazdagparasztságot nemeslevél váltásra többek között az ezzel járó adómentességi kiváltság elnyerése sarkallta, hogy ez megszűnt, halványult a nemeslevél csábító ereje is. Sőt Szepes megye 1699-ben arról tudósít, hogy vannak közülük olyanok, akik az adófizetési kötelezettség miatt „beadták armalis levelüket, s lemondtak nemességükről".43 x Ha számba vesszük tehát az új berendezkedés fő tendenciáiban tükröződő társadalompolitikát, látnunk kell, hogy a bécsi udvar nem törekedett olyan nagyobb hazai társadalmi bázist teremteni magának Magyarországon, amely szemben áll a nemesi osztállyal. Semmi jel nem mutat arra, hogy a magyarországi jobbágyság zömének helyzetében lazítani igyekezett volna a földesúr—jobbágy viszonyon, sőt inkább e viszony megerősítésére, visszaállítására sorakoznak a példák. E politikájában legalább annyira vezette az adófizetők számszerű növelésének szűk prakticizmusán kívül az a tény, hogy anyagi kötelezettségeit csak földbirtokkal tudta kifizetni, mint egyéb, a nemesi csoportok osztályérdekeiből származó kényszerítő körülmény. Azzal viszont az Einrichtungswerk-et fogalmazó Kollonich Lipót is tisztában volt, hogy az adófizetők számszerű növelése egyik, de nem egyedüli biztosítéka az állam adó jövedelmének. Ő még nem tucl elszakadni a porta, az adóegység telek -f- igaerő kombinálta 1647-es, a század végén már korszerűtlen fogalmától, de a tervezett — az egy porta után fizetendő — 36 forint adó összegét olyan meggondolás alapján tekinti reálisnak, hogy a jobbágygazdaság értéke kielégítően kamatozik benne az államnak.4 4 Felismeri, hogy az adófizetők teherbíró képességének biztosítása fontos feltétele a rendszeres adózásnak, és az adó egy részét a birtok jövedelme után hárítaná a nemességre és a főurakra. A jövedelemadó bevezetését azonban olyan határozottan és világos okfejtéssel, mint Fra Angelo Gabrielis kívánja a maga tervezetében, Kollonich nem veti fel.4 5 Van azonban az Einrichtungswerk -nek egy passzusa, amely kétségtelenné teszi, hogy a kincstár bevételének növelésére ő is — mint az 42 II. Rákóczi Ferenc véleménye a parasztföldön élő nemesek fizetési kötelezettségéről. Munkács, 1701. márc. 6. Sass Andor: Szabadalmas Munkács város levéltára. Munkács, 1927. 141.1. — A szabadságharc alatti helyzetükről: TI. Várkonyi Á. : A jobbágyság osztályharca a Rákóczi-szabadságharc idején, i, h. 362. 1. — Rákóczi levele a Consilium Oeconomicumhoz. Munkács, 1709. febr. 8. — Idézi: Takács János : A közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában. Zalaegerszeg. 1941. 210. 1. 43 Szepes megye utasítása Szentiványi Ádámnak 1699. dec. 12. Szepes megye levéltára, Csehszlovák Szocialista Köztársaság Státny Archív. Levoöa. Szepes megye közigazgatási iratai. 44 Kollonich: Einrichtungswerk f. 86, 94. 45 Fra Angelo Gabrielis: II Governo. 234. 1. — Kónyi Mária: Az 1715 — 22. évi rendszeres bizottságok javaslatai. Bécsi Magyar Történeti Intézet Evkönyve. 1932.
