Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 699 eddig megvilágításra nem igen került oldalát is: megvolt a lehetőség arra, hogy az abszolút állam létrehozzon ilyen társadalmi csoportokat. Az ország belső területein a katonaszabadsággal élők jobbágyságra vetése a földesuraknak elsődleges érdeke volt. A megyék már korábban sem vették figyelembe a kontribució kiosztásánál a fegyverviselő helységek kiváltságait. Az északkeleti országrész 13 vármegyéje például úgy véli növelhetőnek az adózók táborát, hogy a hajdúvárosok és az odatelepült jobbágyok mentességének megszüntetését javasolja.4 0 Bécs és a magyar uralkodó osztály érdekei abban, hogy az addig csupán fegyveres szolgálattal tartozó szabadok s a visszafoglalt területek mezővárosai ismét jobbágyi kötelezettségekkel tartozzanak, egybeestek. Egyetértett a I két fél a nemesi társadalom legalsó rétegét alkotó taxás, kurialista, armalista nemesség megadóztatásának kérdésében is. I Jobbágytelken éltek — ez szolgált elvi alapjául a régen katonáskodók, fegyveres szolgálat fejében eddig szabadsággal élők adóra kényszerítésének. A taxás, armalista és kurialista nemességet ugyancsak azzal a meggondolással sorolták a porták szerint adózók közé, hogy bár személyükben szabadok, I megváltották magukat a jobbágyságból, sőt nemesi levelet vettek, esetleg nemességüket a megye kihirdette, mégsem tekinthetők a régi származású nemességgel egynek, mert jobbágytelken élnek. A magyarországi nemesség és az udvar véleménye nem áll olyan messzire egymástól e réteg megadóztatása tekintetében, mint ahogyan azt a rendi ideológia nemesi adómentességet zászlójára tűző gyűjtőfogalma feltünteti. Fra Angelo Gabrielis a „haldokló Magyarország" rákfenéjét látja a kurialista, armalista nemesek sokaságában. Úgy gondolja, ezek számának növelése veszejtheti el a Habsburg-ház magyarországi örökös királyságát. Az olasz szerzetes messzire látott. Ebben a rétegben a XVII. század végi Magyarországon a lesüllyedt, elszegényedett nemesek mellett az árutermelő, áruértékesítő parasztság legtehetősebbjei, meg a katonáskodás során tehetségükkel, ügyességükkel kiemelkedők vetették meg a lábukat. Felfelé törekvő csapatai voltak a jobbágyi osztálynak, tudatukkal már elszakadtak tőle, egyénileg a nemesi osztállyal azonosították magukat, de objektív létükkel a feudális rend alapjait kezdhették ki. A megyei nemesség, egyetértésben a főurakkal, azt nézte, honnan rajzottak ki, mikor adófizetésüket nem ellenezte, sőt maga bennük látta a telkes jobbágyságot segítő tartalékot. Pozsony, Heves, Nógrád megye ugyanúgy természetesnek veszi, mint Eszterházy Pál a „paraszt helyen lakó", a „paraszt funduson élő" nemesek besorolását a kontribuciót a porták szerint fizetők, tehát a jobbágyok, nem nemesek közé. A panaszok, amelyek e réteg erején felül való terheléséről szólnak, az adó általánosan magas összegét nehézményezik.41 II. Rákóczi 40 A 13 vármegye nevében Bercsényi Miklós emlékirata. 1696. febr. 17. Thaly K.: i. m. II. köt. 122. 1. — A hét hajdúváros lakói — valószínűleg в 90-es évek elején — azt panaszolják, hogy Szabolcs megye óketisbe akarja vonni aportiófizetésbe, ,,a maga jobbágyi terhét" rájuk szállítja. Következő, ugyancsak keltezetlen folyamodványukban viszont már arról írnak, hogy a megye a maga quantumának egyharmadát fizetteti velük, s .minden rétjük, marhájuk, szántóföldjük után adóznak. A hajdúvárosok Eszterházv Pálnak, s. d. OL Eszterházy-család levéltára PN. 62/6921, 62/5922. — 1696 —1698-ban a hajdúvárosokra külön, a megyétől függetlenül rójják ki a contributiot. Prothocollum opinionum ... i. h. p. 116, 398, 400, 408. 41 Fra Angelo Gabrielis: II Governo, 227. 1. — Pozsony vármegye Eszterházy Pálnak 1686. jan. 22. OL Eszterházy-család levéltára PN. 50/4766. — Szederkényi Nándor : Heves vármegye története. Eger, 1893. IV. köt. 38. 1.
