Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMÁXN YAL 03 szeptember 15-én hatalomra kerül a nép, s „akkor a püspöki erdő fáját maguknak szállíthatják".64 Nemcsak a dél-dunántúli mezőgazdasági munkásság és szegényparaszt -ság körében terjedt el ez a felfogás. Az általános választói jog bevezetésétől az alföldi agrárproletárok is a „népuralom" beköszöntését várták. Békéscsabán például a napszámosok a szeptember 15-ét megelőző napokban nem vállaltak munkát. „Péntekig (szeptember 15-ig—M. P.) — mondták — majd csak kihúzzák koplalással is, azután meg úgyis ők lesznek az urak."65 A választói jogért folyó harcnak ez a forradalmi értelmezése magyarázza azt az óriási lelkesedést, amellyel a néptömegek részt vettek a gyűléseken, a tüntetéseken az egész országban: a fővárosban és a legeldugottabb kis erdélyi, alföldi vagy Bakony környéki falvakban. „Maguk a tömegek nyugtalanították a pártvezetőséget — írta Weltner Jakab —, hogy általános sztrájkkal, tüntetésekkel, nagy felvonulásokkal kényszerítsék a kormányt gyors cselekvésre. Áldoznak a munkabérükből, hatalmas összegeket gyűjtenek össze a tüntetések áldozatai számára. A titkárságot állandóan sokszáz ember veszi körül, akik egyre újabb röpcédulákat követelnek, és minden ellenszolgáltatás nélkül egész éjszakákat fordítanak arra, hogy kiragasszák a párt plakátjait a városban."66 A budapesti munkások az általános sztrájk és a felvonulás sikere érdekében házról házra járva agitáltak. A munkáscsoportok a bérházak udvarán a munkás-Marseillaise-t énekelve összehívták a lakókat, röpcédulákat osztottak ki közöttük és felszólították őket arra, hogy szeptember 15-én vegyenek részt a tüntetésen. Nem egy esetben a ház lakói „kalapokat és kendőket lengetve" üdvözölték a munkáscsoportokat és „együtt énekelték a Marseillaise-t a dalárdával".6 7 Ezzel egy időben gyűléseket tartottak az egyes budapesti szakszervezetek is, amelyeken egyhangú lelkesedéssel kimondták, hogy csatlakoznak a választójogi küzdelemhez, s valamennyien — szakmánként — részt vesznek a szeptember 15-i sztrájkban és a felvonuláson. Együtt készülődtek a nagy napra a magyar munkássággal a Budapesten dolgozó szlovák, szerb és lengyel munkások is. Szeptember 10-i közös gyűlésükön kimondták: „A szervezett szláv proletariátus . . . nyilvános gyűlése, kijelenti, hogy az általános titkos választói jogért indított harcot magáévá teszi és kész azért minden tekintetben harcolni . . . Kötelességének tartja, hogy szeptember 15-én és általában bármikor a dolgozó nép tüntetésén teljes számban megjelenjen."6 8 A vidéki munkásság is lelkes hangulatban készült szeptember 15-re. A Nagyváradi Napló tudósítása szerint a nagyváradi munkások általános sztrájkra készültek. „A szakegyletekben lázas munka folyik — írta a lap —, gyűjtik a segély- és sztrájkalaphoz szükséges pénzeket, minden este összejöve-64 Uo. 66 Szegedi Napló, 1905. szept. 15. 66 Weltner Jakab: Milljók egy miatt. Iípest. 1927. Szerző kiadása. 173. 1. 67 Friss Űjság, 1906. szept. 15. „A demokratikus parlament ügye a nép ügye, az egész ország ügye — olvashatjuk a kiosztott röplapokon. — Aki ezt cserben hagyja s otthon ül a suton: árulója önmagának, árulója a népnek. Szeptember 15-én a munkások nem dolgoznak, hanem felvonulnak a parlament elé !" (PI. Arch. Röpiratgyűjtemény. I. 1/1905/IX/51 — 1 ). 68 Slovenskó liobotnícke Noviny, 1905. okt. 1.
