Századok – 1965

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679

A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBÁGYSÁG 693 „vérrel" váltották meg magukat, nem, vagy csak jelképesen fizettek. Most azonban, ahogy a török kitakarodott, megszűnt fegyveres készültségük okaival együtt kiváltságolásuk gyakorlati indoka is, s nagyrészt az államhatalmon múlott, hogy merre kanyarodnak életük új útjai.23 A török alól felszabadult vagy a katonáskodásból kikopott rétegek azonban többnyire nem a jobbágytelek hagyományos műveléséből, hanem a munkamegosztás során adódó árutermelő-értékesítő lehetőségeket kihasználva tartották fenn vagy próbálták fenntartani magukat. Ezek az árutermelésből és áruértékesítésből élők a mezővárosok, borvidékek hasonló rétegeivel együtt alkották azt a tartalékot, amelyre az állam adópolitikájában számíthatott. Mindenekelőtt azonban számolnunk kell e réteg fejlődésének ekkor már nagyon is nyilvánvaló belső korlátjaival. A XVÙ. század utolsó harmada már maga mögött hagyta a mezővárosi paraszti árutermelő és áruértékesítő tevékenység nagy lendületének korszakát. Nyilvánvalóvá vált ekkorra, hogy a városfejlődés, az ipari tőkeképződés elmaradt viszonyai között a paraszti árutermelés a fejlődés torzult vonásaival terhelt, s nem az egészséges polgári kibontakozás tendenciáit hordozza magában. Úgy tűnik, eldőlt még a század első felében a nemesi és a mezővárosi jobbágygazdaság között folyó harc végső kimenetelével egyúttal az is, hogy a magyarországi agrárfejlődés útja végérvényesen eltért a nyugat-európaitól.24 Ennek ellenére a század utolsó évtizedeiben a különböző alávetett rétegek körében mégis meglehetősen virulens áruértékesítő tevékenység tapasztalható. Az alföldi és a hegyaljai mezővárosok lakóin kívül a Csallóközben és a Vág vidékén, a volt hódoltsági sáv körül húzódó és az országhatár közelében fekvő megyék paraszti népe s a fegyverviselésből éppen kikopó rétegek szívósan élnek a vidékenként különböző commerciális lehetőségekkel. A Kis-Hont megyeiek, akik azért hagytak fel az Ökonomiaval, hogy ne kelljen adót fizetniük, marhával, borral, sóval, más áruval kereskednek, „százakkal, ezrekkel bírnak" írja róluk — nyilván túlzással — 1693-ban Nagy-Hont nemessége.23 23

E sokrétű társadalmi csoport történetének nincs átfogó, monografikus feldolgozása. A katonaszabadsággal élőkkel, hajdúkkal foglalkozó irodalom csak egyes tájegységenként összegezi létüket, s még e tekintetben sem rendelkezünk teljesnek tekinthető térképpel, kialakulásukról és a történeti-társadalmi fejlődésben elfoglalt helyükről végleges képet csak komplex kutatások után alkothatunk. — Komáromy András : Hajdúszabadság-levelek. TT 1901. 605 — 610. 1. — Mezősi Károly: Bihar megye a török uralom megszűnése idejében (1692). Bpest. 1943. 208 — 213. 1. — Benda Kálmán: A Bocskai szabadságharc. Bpest. 1953. 124 —129. 1. — Dankó Imre: A Sajó—Hernád melléki hajdútelepek. Sárospatak, 1955. 40 1.; u. ő. : A szabolcsi hajdúk. Keletmagvarország, XIV. évf. 304.1. és XV. évf. 4. sz.; u. ő.: A körösi bihari hajdúság. Gyula. 1959. 70. 1. — Szabó István: A hajdúság kialakulása. Debrecen. 1956. 11. 1. — Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, é. n. (1958). 63 1. — Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Sz. 1960. 286. és köv. 1. — R. Várkonyi Ágnes: A Rákóczi-szabad -ságharc kibontakozása Ei-délyben. Sz. 1954. 22. 1. — A román kutatásokat foglalja össze: Patacki Livivs : Capitani de cete militare si haiduei romini la inceptul veacului al XVlll-lea — Extras din volumul Studii si articole de istorie II. 1957. — E réteg helyzetében a török kiűzésével bekövetezett változásra hívja fel a figyelmet: Benczédi László : Parasztok és katonák a XVII—XVIII. századi Habsburgellenes mozgalmakban. Üj írás, 1963. 6. sz. 21

Pach Zs. P.: i. m. 197. és köv. 1. — Szűcs J.: Das Städtewesen in Ungarn im 15 — 17. Jahrhundert. Studia Historica 53. Bpest. 1963. 97 — 164. 1. 25

Hont vármegye universitása 1693-ban a Kis-Hont-megyebeliekkel a portio elosztása körül támadt viszálya kapcsán sorolja fel a korabeli adócsalás számos lehetőségét (eltagadás, igás eladása a conscriptió idejére), de a contributio igazságos elosztásának 2*