Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
692 It. VÁRKONYI ÁGNES ket, nincsteleneket tartanak számon, hanem szőlőket, írtványföldeket művelőket, olyanokat, akiknek barmaik, pénzen vett földjeik vannak. A gazdagparasztság számának csökkenése mögött viszont figyelembe kell venni az armalista, taksás nemesek sokasodását is, hiszen ez az a réteg, amely leginkább élhetett és élt is a nemeslevél-váltásnak а ХУЛ. század második felében különösen könnyű lehetőségével.21 A földesúri terhek, a jobbágyi kötöttségek és a kötelezettségek, a megélhetés új lehetőségei, a piac viszonyok, a háború s az állami adó azok a tényezők, amelyek egymással kölcsönhatásban, de külön-külön is befolyásolták a paraszti egzisztenciák alakulását. E tényezők közül a XVII. század második felében az állami adó jelentősége megnövekszik, sőt a kortársak az általános szegénység egyedüli okát látják benne. Torzít az egykorúak tudata, de egyoldalúságával is jellemzi, hogy milyen sokfelől fogta körül „a portiós világ", az adó, a lakosság életét. A zsellérek, kurialisták, taxás nemesek, a csak telekrészt felvállaló, vagy a telket elhagyó igással nem vagy csak kevéssé rendelkező, viszont irtást, szőlőt művelő rétegek szaporodása a háborús viszontagságok következtében amúgy is megfogyatkozott adóalapot pusztította. Az állami adó mázsás súlya alatt vékonyult a telek és igaerő alapján adózók rétege, miközben e fogyó réteg körül az adókötelezettség fölé emelkedők népes és sokszínű tábora magasodott. Van tehát ennek a folyamatnak olyan oldala is, amely az adófizetésre nem fogottak, de foghatók számának megnövekedését eredményezte. E téren a hadjáratok eredményei sem lekicsinyelhetőek. Már a 150 évig török megszállta területek felszabadítása önmagában is az adózók számának megnövekedését kellett, hogy eredményezze. Puszta országrészek mellett új művelési ágakat kifejlesztett területek lettek részei az államnak, s most került a Habsburgok hatalma alá az alföldi városok kupeckedő gazdag parasztsága, amely a hegyaljai mezővárosok mellett másik nagy tömbjét alkotta az ország árutermelő és áruértékesítő tevékenységet folytató jobbágy társadalmának.22 Az államhatalom a visszafoglalt területek lakosságán kívül számíthatott a katonáskodás alól felszabaduló rétegekre s az eddig csak fegyveres szolgálattal tartozó helységek lakóira is. A XVn. század.folyamán számos, nagyobb vár körül, fontosabb hadiút mellett fekvő falu kapott földesurától vagy a várkapitánytól olyan, esetleg ahhoz hasonló kiváltságot, amilyent Bocskai István és példája után Báthory Gábor, Rákóczi György erdélyi fejedelmek adtak a Szabolcs megyében, a bihari, borsodi, zempléni részeken letelepített hajdúknak. Ahogyan a végvárak vonala kanyarította át a törökké lett területeket, úgy húzódott a Muraköztől az erdélyi végekig félkörben a szabad, hajdú- vagy részleges katonakiváltsággal rendelkező helységek láncolata. Az itt lakó „fegyverviselő népek" részben vagy teljesen mentesültek a földesúri szolgáltatások terhe alól, maguk urai voltak, s állami adót, mivel \ 21 Dávid Zoltán: Magyarország népessége a 17 — 18. század fordulóján (Népességtörténeti forrásaink értékelése). Történeti Statisztikai Évkönyv 1961 — 62. Bpest. 1962. — Bakács I. : i. m. 76.1. — Orosz I. : i. m. 32., 35 — 39.1. — Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI—XVII. században. Kézirat. Sa. 135. 1. — Az elszegényedés, zselléresedés országos méreteiről: Pach Zs. P.: i. m. 230. 1. — Az adófizetés idején magukat zsellérnek mondó jobbágyokról: Juhász L. : i. m. 83. 1. — 1696-ban Hont megyében 1457 jobbágyot, 1533 zsellért és 1289 házatlan zsellért írtak össze. Dávid Z. ; i m 232. 1. 22 Maflát h Jolán: Egy alföldi civis-város kialakulása. Bpest. 1943. 32 — 38. 1. — Makkai László: Pest megye története 1848-ig. Pest megye műemlékei. Bpest. 1958. 115.1.
