Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
688 It. VÁRKONYI ÁGNES vagy Eszterházy Pál nádor — nem engedték be birtokaikra az összeírókat, hogy jövedelmeiket számba vegyék.1 4 A valóság néhány kiragadott ténye is jelzi tehát a császári szándék anyagi és társadalmi irrealitását. A Habsburg-államnak 1696 — 98. évi magyarországi adópolitikáját progresszív, a fejlődést elősegítő mozzanatként feltüntető vélekedéseket azonban nem ilyen könnyen összeszedhető, de lényegében mégis elszigetelt és összességükben joggal tendenciózusan kiválogatottnak tűnő adatokkal, hanem az egész adórendszerben érvényesülő alapvető elvek feltárásával cáfolhatjuk csak meg eredményesen. Miért jelentette az 1696 — 98. évi adózási szisztéma az adórendszer csődjének szembetűnő kezdetét, miért fontos állomása az 1703. évi válsághoz vezető útnak, akkor látható világosan, ha felfedjük a benne érvényrejutó elvek társadalmi kapcsolatait és kialakulásának csaknem egy évszázados folyamatát. Megyei conscriptorok, kamarai tisztek már а XVI. század második felében látták, hogy a portális adózásnak az a rendszere, amelyben a jobbágyok a jobbágytelek szerint adóznak, a porta—sessio viszony túlságosan merev, nem fedi a jobbágyság sokféle rétegének tényleges vagyoni helyzetét, sok lehetőséget ad a visszaélésekre és károsítja az államot. Átalakítására mégis csak a XVI—XVH. század fordulóján került sor.15 A Habsburg-állam ekkor éli az addigi nagy hitelezőinek összeroppanásával járó krízis legválságosabb éveit. A 15 éves háború kiadásai az adó növelését tették szükségessé, ám a veszteségek és a zsoldos pusztítások tovább apasztották alapját, a török hódítás következtében amúgy is megfogyatkozott jobbágytelkek számát. A végvárak körül a várkatonaságot ellátó gazdaság s a hódoltsági sáv megint csak az adózó telkeket emésztette. A királyi Magyarország területén földesúri majorsági gazdálkodás és a részben ráépülő földesúri árutermelő és áruértékesítő tevékenység kibontakozása ekkor, a XVI—XVII. század fordulóján éri el első nagy lendületének tetőző idejét. A major a pusztatelkek elfoglalásával, de a jobbágytelek bizonyos mértékű kisajátításával is épült. A telekhez kapcsolódó adórészlet „leírása" a nemesség különböző rétegeinek egymást keresztező érdekei miatt a gyakorlatban sok nehézséget okozott. A XVI. század-végén egyes megyék foglalkoznak azzal, hogy a földesurak kezelésébe került jobbágytelek után maguk a földesurak fizessék az adót. Trencsén megye 1592-ben elrendeli — igaz, hogy csak a következő összeírásig —: az elfoglalt telkek adóját a főurak és a nemesek kötelesek megadni. Kivételes esetek, de határozottan jelzik, hogy a jobbágytelekhez kötött adózási rendszer nem felel meg az 14 A pénz értéke 1693 — 1702. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle (MGSz), 1898. 417.1. — Takáts Sándor : A rézpénz mint országos csapás 1703-ban. MGSz, 1903. 68. 1. — Bakács István: A dicalis összeírások. A történeti statisztika forrásai (szerk.: Kovacsics József). Bpest. 1957. 78. 1. — Szabolcs vármegye a megyére eső quantum harmadát a hajdúvárosokkal fizetteti meg. A hét hajdúváros Eszterházy Pálnak s. d. 01. Eszterházy család lt. PN. 62/5921. — A Tizenhárom vármegye nevében Bercsényi Miklós felterjesztése 1696. febr. 16. — Thaly Kálmán : A székesi gróf Bercsényi-család. Bpest. 1887. II. köt. 121. 1. — A taksás nemesség származását elemzi: Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században különös tekintettel a szőlőbirtok határaira. Agrártörténeti tanulmányok (szerk.: Szabó István). Bpest. 1960. 37—42. 1. — Pap János munkácsi provisor levele II. Rákóczi Ferencnek. Munkács, 1698. dec. 3. OL Kamarai lt. Missiles. 15 Juhász Lajos: A porta története 1526 —1648. Jobbágygazdálkodásunk egysége és az adóegység. Bpest. 1936; Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez (szerk.: Domanovszky Sándor). 28 — 35.; 57 — 65. 1. — Acsády Ignác: A magyar adózás története 1598-1604-ben. 28 — 30. 1.
