Századok – 1965

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679

V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 689 uralkodó osztály érdekeinek; Szepes megye pl. kimondja, hogy a majorhoz csatolt telek után követelt állami adó a nemesi szabadságot sérti.1

6 A földesúri majorsági gazdálkodás földfoglalásaival, a jobbágyszolgáltatások fokozott kihasználásával és a piac erőszakos kisajátításával sokféle módon nehezítette a jobbágyi életet. De ugyanakkor a telekadó rendszere mellett, mivel a jobbágygazdaság rovására épült, a jobbágyok elszegényedő rétegeit, vagy a zsellérségbe kényszerült, mezővárosokba húzódó elemeit többé-kevésbé mentesítette az állami adó terhe alól. Semmi támpontunk nincs feltételezni, hogy a fő- és a köznemesi társadalom tudatosan felismerte volna ezt a folyamatot. A telekadó tarthatatlanságáról a gyakorlati élet napi tényei kellett, hogy meggyőzzék. Annál is inkább, mert 1598 —1604 között, amikor már nyilvánvaló a telekadó csődje és házanként szedik a hadiadót, ennek egy részét — fegyverviselési kötelességét váltva meg vele — a nemesség kénytelen magára vállalni. A magyarországi nemesség tehát a XVII. század elején maga is kezére játszott az államhatalomnak abban, hogy mintegy „utána menjen" a különböző okok miatt a telken összebbszoruló, vagy a telektől elszakadt jobbágyháztartásoknak. A feudális államhatalomnak és az uralkodó osztálynak közös érdeke volt, hogy elérje, adó alá fogja azokat a jobbágyi rétegeket, amelyek a török támadásaival szemben védelmet, vagy a jobb megélhetés módját keresve a mezővárosokban gyűltek össze, vagy csökkent telekhányadot vállaltak, esetleg zsellérségbe menekültek, s gazdaságuk ereje a telekállomány nagyságától függetlenül alakult. Az államhatalom és a nemesség kompromisszumából jött tehát létre az adózás telekadó-rendszerét megváltoztató 1609. évi országgyűlési végzés. Ennek értelmében a porta nem a jobbágytelekkel azonos, hanem 4 jobbágyház vagy 12 zsellérház alkotja az adóegységet. A változás lényege: lehetővé válik, hogy a telekkel nem rendelkező különböző alávetett rétegekre is kiterjesszék az állami adózás kötelezettségét. Új fejlődési folyamat veszi ezzel kezdetét; az adó forrása nem egyedül a föld közvetlen hozadéka, hanem a jobbágygazdaság egésze lesz.1

7

Az adózás új egysége ekkor még nem jelent többet, mint lehetőséget arra, hogy a nem nemesi társadalomnak a korábbinál jóval nagyobb köre viselje az állami terheket. Az új keret azonban igen tág. Nemcsak a zsellérek, a különböző állattenyésztő, pásztorkodó népek csoportjai s a libertinusok és praedialisták kényszerülnek ezután a régi szokásoknál rendszeresebb és konkrétabb formában adófizetésre, hanem a mezővárosok lakói is. Ugyanakkor a 4 jobbágy- és 12 zsellérház alkotta portában a különböző gazdasági szinten élő jobbágyrétegek meglehetősen összemosódnak. A jobbágygazdaság tényleges erejének reálisabb számbavétele az új adóegység szerinti adózás életbe léptével szinte egyidőben, már 1609-ben felmerül az igény. Ismét a megyék szorgalmazzák. Körükben válik egyre általánosabbá a kívánság, hogy az egyes jobbágygazdaságokra az eke, az igaerő szerint vessék ki az adót. A nemes, mivel az állami adó legközvetlenebb érdekeiben érinti, ellentmondásos helyzetben van. A maga jobbágyát igyekszik mentesíteni minden 16

„Trencsén megye elhagyott telkeit a század végén csalpiem maradék nélkül maguknak művelték a földesurak." Malcsay Ferenc: A parasztság es majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Bpest. 1958. 80.1. — Pach Zsigmond Pál: Nyűget-európai és magvarországi agrárfejlődés a XV—XVIT. században. Bpest. 1963. 154. 1. — Juhász L. : i. m. 40., 44.1. 17

Acsády I. : i. m. 36. 1. — Juhász L. : i. m. 63. 1.