Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 657

KRÓNIKA 665 Helyet kap a disszertációban a magyar ellenforradalom szervezkedése és a szövetséges hatalmakhoz való viszonya. Kitűnik, hogy bár — különösen angolszász, de még francia részről is — erőteljesen bírálták az ellenforradalom konzervatív, nacionalista, antiszemita irányzatát, a forradalommal szemben mégis támogatták. Az intervenció kudarca júniusban diplomáciai háborúhoz vezetett. A dolgozat elemzi a békekonferencián kialakult viszonyokat, Clemencau szerepének megnövekedését, a nagyhatalmak és kis szövetségeseik ellentéteit, s ennek keretében tárgyalja a nevezetes júniusi jegyzékek létrejöttének körülményeit, azok tartalmát. Ismqjrteti a hazai vitákat, a Tanácsok Országos Gyűlésének álláspontját, és megállapítja: ,,a június végére kialakult helyzet nem egy elhibázott döntést, hanem a Tanácsköztársaság számára kedvezőtlen nemzetközi erőviszonyokat tükrözte". Júliusra a nemzetközi erőviszonyokban általában, a békekonferencián magán is (az amerikaiak, angolszászok fokozatos visszavonulása, a francia politika előtérbe kerülése, a német béke aláírása, olasz kormányváltozás stb.) olyan változások történtek, amelyek a Tanácsköztársaság jövőjét kétségessé tették. Ez a helyzet azoknak a mérsékelt és jobboldali szociáldemokrata vezetőknek kedvezett, akik kezdettől fogva a megegyezés mellett kardoskodtak. Júliusi tárgyalásaik, a nagyhatalmak fenntartásai és ellentétei velük kapcsolatban részletes ismertetést kapnak a disszertációban. Hasonlóan azokhoz a heteken át tartó, ellentétekkel terhes és eredményhez nem vezető vitákhoz, amelyek Párizsban egy, a Tanácsköztársaságot megdöntő intervenció előkészületeivel kapcsolatban zajlottak. Befejező részében rámutat a disszertáció arra, hogy a nagyhatalmak nemcsak a Tanácsköztársaság megdöntésével, hanem a Horthy-féle ellenforradalom hatalomrajutásával is beleszóltak az ország sorsának alakulásába. Galántai József és Hajdú Tibor opponensi véleményükben elismeréssel szóltak a disszertáció tárgyválasztásáról, a széleskörűen használt forrásanyagról és irodalomról. Egyetértettek azzal és helyeselték, hogy a dolgozat a problémákat a maguk sokoldalú, bonyolult összefüggésében vizsgálja. Helyeslőleg nyilatkoztak a szerző mondanivalójának egészéről és rámutattak a feldolgozás hézagpótló szerepére. Részletesen méltatva a dolgozat érdemeit, mindkét opponens kiemelte az új anyagot és összefüggéseket feltáró részek közül az olasz—magyar, illetve jugoszláv—magyar kapcsolatokkal, a Smuts tábornok budapesti útjával stb. foglalkozó fejezeteket. Kritikai észrevételeik során Galántai József és Hajdú Tibor egyaránt bírálták a polgári demokratikus forradalom időszakában az 1918-as fegyverszüneti szerződéssel illetve a belgrádi katonai konvencióval kapcsolatban a disszertáció néhány félreérthető megállapítását. Ezek korrigálását, éppen a polgári irodalom ferdítései miatt, igen fontosnak tartották. Hasonlóan egyhangúan tették szóvá a polgári demokratikus kormányzat nemzetiségi politikájának bemutatását, rámutatva egyes megállapítások túlságosan sommás, pontatlan vagy félreérthető voltára. Galántai József helyesebbnek tartotta volna e politika kialakulásának, módosulásának bővebb ismertetését, Hajdú Tibor pedig az autonómia értékelésének korrigálását s általában Jászi nemzetiségi politikájának határozottabb bírálatát ajánlotta a szerzőnek. A továbbiakban Galántai József foglalkozott az intervenció május elejei megállításának körülményeivel. Megítélése szerint a Vörös Hadseregnek, bár újraszervezése ekkor kezdődött csak meg, lényegesen nagyobb szerepe volt, mint az a disszertációból kitűnik. A Clemencau-jegyzékek kapcsán differenciáltabb elemzést kívánt a szerzőtől, mivel a júniusi párizsi vitákban nem annyira a négyes tanács egészének véleménye, mint inkább az angol álláspont jutott kifejezésre. Bár helyeslőleg szólt a jegyzék elfogadását követő viszonyok bemutatásáról, az időhúzás tényleges lehetőségét — éppen a disszertáció anyaga alapján — nem látta bizonyítottnak. Bővebb, finomabb analízist kívánt a júliusi offenzíva egész problematikájának kifejtésénél, amit a feltárt új anyag lehetővé is tesz szerző számára. E főbb kérdéseken túl számos egyéb megjegyzést is tett Galántai József. így bővebb, részletesebb ismertetést kívánt az ellenforradalom és az antant közötti kapcsolatról az egész tárgyalt időszakban. Kívánatosnak tartotta a Vörös Újság nagyobb mértékű felhasználását, különös tekintettel a polgári demokratikus kormányzat külpolitikájának bírálatára. Végül ismételten hangsúlyozva a munka eredményeit, a disszertációt egyértelműen elfogadásra ajánlotta. Hajdú Tibor kritikai észrevételeiben — a már említetteken túl — nem tartotta Teálisnak a jugoszláv—magyar területi egyezkedésről írottakat; korrekciót javasolt az ország esetleges antant megszállását s ebben Károlyi szerepét tárgyaló részekben, mivel