Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 641

KRÓNIKA 645 forrásból szerzett politikai ismeretei a tankönyv megállapításait és a tanár magyarázatát cáfolják. A tanulókat a korszak koruknál fogva is érdekli, de a tankönyv tisztázatlan kérdései miatt az oktatás színvonala mégis elmarad a történelem bármely más korszakának oktatása mellett. A tanítás korszerűsítésének egyik első feltétele olyan új tankönyv, amely „tömör fogalmazásban fogja hozni a korszak tanításához szükséges tényanyagot, valamint a legfontosabb megtanulandó és megtanulható általánosításokat. Ezen kívül pedig a kötethez fűzve vagy külön segédkönyvként gazdag forrásanyagot ad a tanár és diák kezébe, és lehetővé teszi az események illusztrálását is, feldolgozását is." A források felhasználásával kapcsolatban a referátum felhívta a figyelmet arra a követelményre, hogy eredeti és teljes forrásokat kell a tanulók kezébe adni (nem pedig kivonatokat). A korszerűsítés terén folyó erőfeszítések közül kiemelte a legújabbkori kiállításokkal, anyagbemutatással egybekötött múzeum- és levéltár látogatásokat, szemléltető eszközök készítését és — a legnehezebb, de legeredményesebb útat jelentő -helytörténeti kutatást. A két referátum együttes vitájában Bálint Béla szakfelügyelő (Budapest) szólalt fel elsőnek, s hangsúlyozva a korszak tanításának nehézségeit, legyőzésének eszközeiként rámutatott arra, hogy 1. Korszakunk tanításában a tanulók történeti ismereteinek egész rendszerére építhetünk már, s nagyon is fontos a korszak tanítását előkészítő munka, azaz a polgári és a proletár forradalmak feladatainak ós különbségeinek az elemzése. 2. Népi demokratikus fejlődésünket is a nemzetközi helyzetbe kell beágyazni, s mint egységes szocialista átalakulási folyamatot kell bemutatni, amely sajátos történeti viszonyok között és sajátos fázisokon keresztül valósult meg. 3. Fel kell eleveníteni a polgári demokratikus forradalom befejezetlenségének gazdasági és társadalmi következményeit, hogy a tanulók világosan megértsék, hogy előbb a polgári demokratikus követelményeket, illetve egyidejűleg már szociálista forradalmi feladatokat is kellett megvalósítani. 4. Didaktikai szempontból fontos a szakaszolás kérdése, a szocializmus alapjainak lerakása és a szocializmus felépítése közti határvonal meghúzása. 5. Fejlődésünk elemző vizsgálatát az alábbi fő kérdések köré kell csoportosítani: a munkásosztály megszervezése és megszilárdulása, a szocialista termelési viszonyok kialakulása, az anyagi-technikai bázis létrehozása és az életszínvonal emelése, a kulturális forradalom megindulása. A legdöntőbb kérdés a hatalom jellegének és osztálytartalmának vizsgálata. A fejlődés forradalmi jellegét a népi tömegmozgalom elemi erejű kibontakozásával is éreztetni kell. Észre kell vétetni azt is, hogy a két munkáspárt egyesülése már a szocialista forradalom végleges feltételét teremtette meg, az MSzMP helyes politikája pedig már a szocialista népi-nemzeti egységet munkálja. A hatalom jellegében a minőségi változás tehát fokozatosan következett be. Elengedhetetlen követelmény továbbá a legendás korszak egyszerű hőseinek idézése alakjuk meleg vonásokkal való megrajzolása. A nevelési hatékonyság érdekében ki kell alakítani e korszak tanításának a didaktikai hagyományait, nevezetesen a) biztosítani kell a népi demokratikus fejlődés önálló tanulmányozását bőséges forrásanyag alapján, b) problémákkal telített helyzet kialakításával kell ismeretszerző és önálló vizsgálódó munkára serkenteni a tanulókat, c) kormegelevenítő szituációk teremtésével és helytörténeti anyag felhasználásával kell érzelemmel telítettebb oktató-nevelő munkára törekedni. A megjelölt módszerek érvényesítését példákkal támasztotta alá. Petrik János szakfelügyelő (Budapest) felszólalásának első részében visszatekintett a 20. évfordulóval kapcsolatban a népi demokrácia tanításának történetére. 1948-ig, amikor a fasiszta rombolás borzalmai még élénken éltek a tanárok ós tanulók emlékezetében, és amikor csupán a felszabadulás ténye volt a tanítás tárgya, a tanárok örömmel tanították ezt a korszakot. Az 50-es évek elején a személyi kultusz körülményei között, amikor már a felszabadulás után megtett út tanítására is sor került, a tanárok számára sok nehézséget jelentett ennek a korszaknak a tanítása. Az ellenforradalom utáni politikai konszolidáció légkörében, amikor a továbbképzés a tanárok politikai világnézeti alapjait megszilárdította, könnyebbé vált és nagyobb örömöt okozott a népi demokratikus korszak tanítása. így jutottunk el addig a Csiszér Bála által jellemzett állapotig, hogy e korszak a tanításban a csúcspontot jelenti. Felszólalásának második részében arra mutatott rá, hogy bizonyos kérdésekben (pl. a mezőgazdaság és a parasztság 20 éves története) feltétlenül szükség van arra, hogy a történetkutatás a rendelkezésre álló alkalmakat megragadva (szakmai továbbképzés, munkaközösségi ülések, a Társulat tanári tagozatainak előadása) az eddiginél több és hathatósabb támogatást nyújtson a tanároknak. Vértes Róbert, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa hozzászólásának bevezetőjében a népi demokratikus korszak tanításával kapcsolatban arra az ellentmondásra mutatott rá, hogy míg a tanár a korszak aktív résztvevőjeként nem tekinti