Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 612

632 FOLYÚ IRATSZEMLE BULLETIN OF THE INSTITUTE OF HISTORICAL RESEARCH 1964. 37. köt. 95. (máj.) szám. — D. N. LAMMERS nagy sajtóanyagra és kiadott diplomáciatörténeti munkákra épített tanulmányában a második munkáskormánynak a Szovjetunióval újjáteremtett, helyreállított kapcsolatát (1929) elemzi (60—72. 1.). Vázlatosan utal e vonatkozásban az 1929-es esztendő eseményeire: az angol—orosz, Henderson, illetve Dal ton és Dovgalevszkij által folytatott tárgyalások lényeges pontjaira ós eredményeire, amely a Times vezércikkeiben oly végletes kifejezésekben is jelentkezett, mint hogy „Henderson megadta magát az oroszoknak", a Munkáspárt szeptemberi konferenciájára, valamint a jegyzőkönyv aláírása és a követek megbízóleveleinek kölcsönös bemutatása után az Alsóház és a Lordok Házának vitáira december folyamán. A szerző helyesen emeli ki azt a munkáspárti kormány politikáját jelentősen befolyásoló tényezőt, hogy MacDonald minisztériuma nélkülözte az alsóházi abszolút többséget és időtartama, léte nagy mértékben a liberálisok magatartásától függött. (A Munkáspárt 287 mandátummal, a konzervatívok 261-el, a liberálisok 59 mandátummal rendelkeztek, ellentétben az 1924-es helyzettel, amidőn a liberálisok távolmaradása nem eredményezhetett konzervatív többséget.) A szerző végkövetkeztetésül megállapítja, hogy bár a munkáspárti kormány a szovjettel való kapcsolatok újrafelvételében eredményeket ért el, módezerében — tekintetbe véve a nehézségeket is — MacDonald is, Henderson is elmarasztalható. — H. THE ECONOMIC HISTORY REVIEW. 1964. 16. köt. 3. (ápr.) szám. — J. E. FARNELL Az 1651-es Hajózási törvény, az első holland háború és a lohdoni kereskedő társulat című írásában (439 — 454. 1.) ismerteti az 1651-es Hajózási törvény szerzőségéről kialakított álláspontokat, nevezetesen az első Adam Smith-től eredő klasszikus meghatározást, amely szerint a törvény megalkotását az érdekelt kereskedő-testület kezdeményezte és a másik, legfőképpen Gustav Schmoller írásaiban érvényrejutó véleményt, amely a törvényt az „államépítés" egyik aspektusának értékeli, szerzőségét pedig a hatalmukat erősítő államférfiaknak tulajdonítja. Az eltérő vélemények abban a vonatkozásban is jelentkeznek, hogy a törvénynek milyen okozati kapcsolata volt a háborúval. A szerzőnek levéltári ós kiadott anyagokon alapuló átgondolt véleménye az, hogy Adam Smith eredeti ítélete bizonyult lényegében helyesnek, és az általánosan elfogadott, kézikönyvekben is népszerűsített, a törvény és az első holland háború kauzális kapcsolatát feltételező álláspont alapvetően igaz. — A. S. MILWARD cikkében időzíteni igyekszik azt a változást, amely a hitleri hadigépezetben és hadigazdaságban végbement 1942 folyamán s amely a Blitzkrieg hadviselés módszerének végét jelentette(499 — 518.1.). Hitlernek 1942 elején két fronton kellett háborút viselnie, az egyiket elsődlegesen katonai vonalon, a másikat elsődlegesen tengeri, illetve légi úton. Ebben a helyzetben a Blitzkrieg-szerfl hadigazdálkodást és hadviselést folytatni lehetetlen volt, s ezta Führer 1942. január 10-i rendelete is kifejezi. Hitler nem szívesen, nem teljesen határozottan s bizonyos mértékig a körülmények, valamint a nála előrelátóbb katonai és gazdasági szakemberek (F. Todt, A. Speer és G. Thomas) hatására tért le a lilitzkrieg-hadigazdálkodás útjáról s az 1942 februárjában, márciusában végbemenő adminisztratív „forradalom" csupán a háborúval kapcsolatban kialakított gazdasági elképzelések „forradalmát" tükrözte. A szerző szerint 1942 az illúziók éve volt bizonyos tekintetben. A Blitzkrieg gazdaságilag befejeződött 1942 januárjában, Sztálingrád csupán a kételkedőket győzte meg. 17. köt. 1. (aug.) szám. — W. H. OLIVER az 1834-es nagybritanniai ós írországi nagy Egyesült Szakszervezeti Szövetség megalakulását, létezését ós bomlását írja le tanulmányában (77 — 95. 1.), kisebb részletkérdésekben gazdagítva az angol szakszervezeti mozgalom e korai szakaszának ismert történetét. A korábbi leírásoknál és feldolgozásoknál nyomatékosabban utal a londoni kézművesek, iparosok szerepének és ideológiájának hatására a Szövetség tevékenységében. — D. H. ALOCROFT A vállalkozó és a brit gazdasági élet, 1870— 1914 című cikkében (113—134. 1.) azt a kérdést fejtegeti, mi okozta a brit gazdasági tevékenység eredményeinek lemaradását az első világháborút megelőző négy és fél évtizedben a világgazdasági élet, elsősorban Németország és az USA eredményeihez viszonyítva. Számosan vizsgálták már azokat a gazdasági és nem-gazdasági jellegű tényezőket, amelyek befolyást gyakoroltak az adott időszakban Anglia gazdaságpolitikájára ós gazdasági életére. Viszonylag kevesen kutatták azonban az angol vállalkozók, üzletemberek akkori tevékenységét, felkészültségét, az új gazdasági és technikai viszonyokhoz való alkalmazkodóképességét olyan aspektusban, hogy az kihatott-e és milyen mértékben Anglia ipari termelésére és kereskedelmi tevékenységére. A még nem kellőképpen felkutatott és ezért nem teljesen összesíthető adatok, de már bizonyos tendenciák megvonására elegendő