Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 612

FOLYÓIRATSZEMLE 631. azoké, akik az angol külpolitika útjának menetére hatást gyakoroltak. 1773-ban, a francia—svéd egyezmény megkötésének évében, s a cárnő tervezett agressziója idején az európai diplomáciai tevékenység előterébe kerültek a brit diplomaták és jelentős szerepet játszottak a béke megőrzésében. Az 1772 — 73-as svéd válság következménye az európai politikai életben, főleg angol vonatkozásban az volt, hogy az angol—orosz viszony megromlott. Következménye lehetett volna az angol—francia együttműködés létrejötte is, ha a politikai hagyományok, előítéletek és szenvedélyek ezt meg nem akadályozzák. — M. C. HURST Joseph Chamberlain liberális-radikális politikus szereplésének azt a korsza-I kát — 1886 — 89-ig — elemzi tanulmányá-I ban (64—93. 1.), amelyet Gladstone-nal a Home Rule kérdésben bizonyos szembenállás és a liberálisok soraiban bizonyos integrálódás jellemez. — G. N. SANDERSON diplomáciatörténeti cikke Anglia, Olasz, ország, a Nílus völgye és az európai egyensúly (1890—91) kérdéseit, összefüggéseit elemzi (94 —119. .1.). Lord Salisbury 1890 — 91-ben Kelet- és Észak-Kelet Afrikával kapcsolatos, Németországgal és Olaszországgal folytatott tárgyalásainak az volt az alapvető célja, hogy a Felső- és Közép-Nílus vidékek angol érdekeit védelmezze. De ezt a kérdést nem lehetett megoldani I elszigetelten Angliának a Hármas Szövetséghez, főképpen Franciaországhoz való viszonyának figyelembevétele, mérlegelése nélkül. Rendkívül fontos volt, hogy a Nílus felső medencéjére vonatkozó vitákat Anglia rendezett olasz kapcsolatainak megbontása nélkül folytassák (amely lényegében Anglia biztos óa folyamatos egyiptomi bázisának fő diplomáciai biztosítéka és Salisbury külpolitikájának alappillére volt). Ennek a diplomáciai mestermunkának részleteit és kihatásait tárja fel a szerző, megfelelő hangsúlyt adva Salisbury szerepének, rátermettségének és azon képességének, hogy a problémákat teljes összetettségükben és összhatásukban lássa. A szerző a Salisbury -íratok alapján értékeli az 1890 júliusi angol—német megegyezés és az 189l-es angol — olasz jegyzőkönyv jelentőségét és kihatásait. Bár 1891-re Salisbury elérte kitűzött célját: az afrikai „baráti riválisokkal" való egyezséget, nem tudta ezt követően megállítani azt a politikai láncreakciót, amely végül is aláásta eredményeit. 1964. 2. szám. — K. J. HEASMAN tanulmánya ismerteti az angliai önkéntes, egyesületektől kiinduló szegény-beteg ellátást a XIX. század második felében (230 — 245. 1.). „Orvosi misszióknak" elnevezett szervezetek nyújtottak lelki és testi vigaszt, orvosságot mindazoknak a szegényeknek, akik állandó, intézményes gyógykezelésre szorultak. Az orvosi missziók munkáját több oldalról bírálták. A Webbek a számos visszaélés kiküszöbölését az állami szegénybeteg-ellátás bevezetésével vélték megoldhatónak, mások viszont az orvosi missziók működését hasznosnak ítélték, csupán egységesebb irányítást és az önkéntes kórházakkal összehangolt tevékenységet követeltek. A szerző részletesen leírja az orvosi missziók kisebb és nagyobb szervezeteinek indulását, munkáját, eredményeit és hibáit. Nem osztja a Webbek azon véleményét, hogy az orvosi missziók, az önkéntes szolgáltatások közül a leghitványabbak közé tartoztak, összevegyítve a medicinát és a vallást, s az embereket az „olcsó doktor" csalétkével csábítva a vallásgyakorlatra. Az,orvosi missziók munkája és törekvése több figyelmet érdemel a szerző meglátása szerint, mert olyan időpontban nyújtott — ha nem is hibátlanul — állandó orvosi segélyt, amikor erre nem volt szervezett, kiépített rendszer. — M. B. COOPER cikke az 1900-as évek balkáni angol politikáját taglalja (258 — 279. 1.), különösképpen Bosznia és Hercegovina Ausztria által törtónt annexiójának időszakában, amikor megszakadt az osztrák—orosz együttműködés ós amidőn a törökbarát angol külpolitika újjáéledése árnyékot vetett az angol—orosz közeledésre. A szerző végigkíséri az angol—orosz viszony alakulását a század elejétől, a török forradalom hatását Angliára s az angol—orosz kapcsolat további alakulására, és ismerteti a liberális kormány szempontjából azt az újonnan és potenciálisan veszélyesen felmerülő kérdést, hogy mennyiben lehet összeegyeztetni Törökország támogatását az oroszokkal való együttműködéssel, s ugyanakkor a konstantinápolyi befolyás révén fékentartani a németek közép-keleti ambícióit. Bosznia és Hercegovina annektálása és az azt megelőző proklamáció Bulgária függetlenségéről (mindkettő a berlini szerződés megszegése) olyan nemzetközi válságot idézett elő, amely Nagybritannia közel-keleti politikáját a legerősebb próba elé állította. A szerző ismerteti Grey törökbarát, a törökök érdekében munkálkodó diplomáciai tevékenységének sokféle — Görögország, Franciaország felé — irányuló szálait és az orosz külpolitika céljait. — Diplomáciai történeti jellegű írás E. KEDOURIE: Kairo és Khartum s az arab kérdés (1915—18) c. dolgozata is (280 — 297. 1.), amely kiemeli az e helyeken szolgálatot teljesítő tisztviselők politizálásának jelentőségót: az ő véleményükre épített ez időszakban és 1919-től 1948-ig közép-keleti kérdésekben Churchill, Chamberlain, Eden és Bevin. — 11.