Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 584

FOLYÓIRATSZEMLE 591 posztjainak meghódítását. Bár szoros szálak fűzték a konzervatív katolikus csoporthoz, programjában továbbment annál, s a fasizmushoz közeledve követelte a szakszervezetek betiltását, a hivatásszervezetek bevezetését; támadta a liberális tőkét, s a katolikus hivőktől ebben az értelemben aktív politizálást követelt. Miután az 1935-i választások nem hozták meg a kívánt sikert, megkísérelték, hogy tömegbázist építsenek ki maguknak, s széleskörű agitációt kezdtek a munkások körében. Önálló kísérletük azonban a hatalom berkeibe való betörésre szintén nem sikerült, 1937-ben elszigetelődtek, lapjuk megszűnt. — A folyóirat Szemle rovata ismerteti BENCZÉDI LÁSZLÓ Parasztság és kurucság a Thökölykorban c. munkájának vitáját a Történettudományi Intézet 1964. február 3-i osztályértekezletén. Benczédi referátuma a paraszti osztályharc és a kuruc mozgalom összefüggéseit vizsgálva a mozgalom paraszti támogatásának periódusonként és területenként változó intenzitását emeli ki. Ebben általában döntő szerepet juttat a parasztságra 1670 után a császári hadsereg eltartásából származó terhek negymértékű növekedésének, hangsúlyozva azonban azt is, hogy a mozgalom legjelentősebb bázisa a nincstelen parasztság volt, melynek törekvései éppen birtoktalanságánál fogva nem annyira a parasztság egészének szabad -paraszti útja irányában, hanem inkább az egyéni meggazdagodás és nemesedés révén az uralkodó osztályba jutás felé célozván, a mozgalomnak természetszerűen adták az azt jellemző erősen politikai színezetet. Szerző hangsúlyozza, hogy a Rákócziszabadságharc, melynek már ténylegesen a sajátos paraszti felszabadulási törekvések szolgáltak osztálybázisul, így nem szemlélhető a Thököly-mozgalommal olyan szoros összefüggésben, mint azt eddig tették. A hozzászólók (Heckenast Gusztáv, Benda Kálmán, Várkonyi Agnes, Barta István stb.) alapjában egyetértettek szerző koncepciójával; azt közülük N. Kiss István az 1697. évi hegyaljai mozgalom résztvevői társadalmi rétegződésének statisztikai vizsgálatával, Zimányi Vera a paraszti társadalom és katonáskodó rétegek finoman differenciált elemzésével egészítették ki. — R. VÁRKONYI ÁGNES Egy 1681. évi parasztlevél közlése kapcsán a hozzáfűzött kommentárban Bottyán János XVII. század végi, őt a Rákóczi-szabadságharc korára már igen vagyonos emberré tevő kiterjedt kereskedelmi és földvásárló tevékenységét és széles pénzügyi kapcsolatait mutatja be, utalva arra, hogy Bottyán dunántúli hadműveleteinek sikerében később e kapcsolatoknak milyen nagy jelentőségük volt. — O.M. Egyéb tudományos folyóiratok ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNY. VII. köt. (1964) 1. sz.: teljes egészében közli a magyar állam- és jogtudományok és a társadalmi gyakorlat cím alatt az MTA Jogós Államtudományi Intézetének hasonló című vitaindító referátuma alapján 1963 decemberében tartott konferencia anyagát: a referátumot, a négy korreferátumot és (kivonatosan) a viták összefoglalását. A problémát szélesen elemző vita a — történész szempontból legjelentősebb — állam-és jogtörténet vonatkozásában hangsúlyozza, hogy az összes ágait tekintve egységes jellegű jogtudományon belül sajátlagosan e történeti diszciplínának is feldolgozási módjában és rendszerében megfelelő egységbe kell foglalnia mind az egyes történeti korszakokra vonatkozó komplex államijogi szemléleteket, mind pedig (a jogágak szerint történő bontásban) e jogágak belső fejlődéséből adódó tanulságok ós törvényszerűségek feltárását is. Az e szempontból viszonylagosan el is maradt állam- és jogtörténetet olyan szintre kell emelni, hogy az nélkülözhetetlen és rendszeres anyagot legyen képes adni mind az állam- és jogelméletnek, mind pedig az ágazati jogtudományoknak. 2. sz.: NIZSALOVSZKY ENDRE Szalay László kodifikációs külföldi kapcsolatai és a sióni epizód c. tanulmánya Szalay Lászlónak svájci emigrációja idején 1853—1854-ben Valais kanton új polgári törvénykönyvének elkészítésében vitt, eddig csak általában emlegetett, de konkrétan nem tisztázott szerepét igyekszik felderíteni. Megállapítja, hogy Szalaytól egész hazai reformkori jogi ós kodifikációs működése során sem állott távol a más nép jogfejlődósében rejlő tapasztalatok felhasználása és ennek megfelelően kodifikációs munkákba — bírálók vagy konzulensek szerepében — nem volt ellene külföldi szakértők bevonásának sem. így kezdeményezte Carl J. A. Mittermaiernek, később az 1848. évi frankfurti német nemzetgyűlés elnökének bevonását a magyar btk. 1843 — 44. évi munkáiba. Ily módon elvileg sem idegenkedett attól, hogy 1853 — 54-ben Louis Ribordynak, Valais kanton nagytanácsa az 1830-as évek végén éveket Magyarországon töltött és Szalay és Eötvös társaságába bejáratos 13*