Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA l'A RT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMANNYAL 51 nos választói jog megvalósítását. Ennek hatékonyságát azonban hátrányosan befolyásolta az a körülmény, hogy a szociáldemokrata pártnak nem volt elég tömegereje és nem voltak megfelelő parlamenten kívüli szövetségesei sem, amelyekre követeléseinek megvalósítása érdekében eredményesen támaszkodhatott volna. Ilyen körülmények között kötöttek paktumot a párt vezetői az imparlamentáris, a Habsburg-dinasztia militarista érdekeit képviselő kormánnyal. A párt vezetői úgy látták, hogy a kormány választójogi manővere elegendő súllyal nehezedik majd a koalíció pártjaira, elősegíti a demokratikus tendenciák megerősödését, s a szervezett munkásság választójogi tömegharca mellett elegendő erőt képvisel ahhoz, hogy tető alá kerüljön az általános választói jog. Az általános választói jog megvalósítását a paktum révén közelinek látták; arra számítottak, hogy Kristóffy a parlament szeptember 15-i ülésén beterjeszti az általános választói jog törvénytervezetét, s a választójogi tömegmozgalmat is úgy időzítették, hogy erre az időre kulmináljon, s nem véletlenül tervezték szeptember 15-re a budapesti munkásság választójogi tömegtüntetését sem. A párt vezetői tisztában voltak azzal — erre Garami és Bokányi egyaránt felhívták a figyelmet, s az Arbeiter Zeitung-nak gyakran visszatérő motívuma volt —, hogy a Fejérváry-kormány taktikai célokból „dobta be a politika I forgatagába" az általános választói jog eszméjét, s amennyiben sikerül vele „megpuhítania" a koalíciót, azonnal lemond róla, s a titkos paktum érvényét veszti. A megindított választójogi tömegmozgalom amellett, hogy a koalíciót kívánta a választójogi reform felé vinni, ennek az eshetőségnek is csökkenteni akarta az esélyeit. S hogy az aggodalmak nem voltak alaptalanok, arra az osztrák reakció szeptember elején kibontakozó ellenakciója, Gautsch osztrák miniszterelnök fellépése az általános választói jog ellen súlyos bizonyíték volt . . . Ennek ellenére a szociáldemokrata párt taktikáját több szempontból is tévesnek, elhibázottnak kell tekintenünk. Miért volt káros mind gyakorlatipolitikai, mind elvi-morális szempontból a kormánnyal kötött paktum illetve a kormány támogatásának politikája (mert hiszen a titkos paktumról igen keveseknek volt tudomása)? Mindenekelőtt szegezzük le, hogy nem azért, amiért az 50-es évek első felének marxista irodalma elmarasztalta. Eszerint ui. a szociáldemokrata párt 1905 — 1906-ban követett taktikájának legfőbb hibája az volt, hogy nem használta ki azt a lehetőséget, amelyet a „forradalmi helyzet" nyújtott; hagyta, hogy a forradalom erői céltalanul elkallódjanak, vagy éppen „elárulta a forradalmat".4 0 Az 1905 — 1906. évi magyar -40 Ezek a nézetek elsősorban Révai József Ady-tanulmányaiból (Révai József: Irodalmi tanulmányok. Bpest, Szikra. 1950), továbbá Szántó Bélának a magyar munkásmozgalom első világháború előtti történetével foglalkozó munkájából (Szántó Béla : A magyar munkásmozgalom 1914-ig. 2. kiad. Bpest. 1947) kerültek a felszabadulás utáni marxista értékelésekbe s ezek révén általánosan elterjedtekké váltak. Az első orosz forradalom és a magyar munkásmozgalom (Bpest. I960) című könyvemben magam is ezeknek a nézeteknek adtam hangot. Ezeknek, a személyi kultusz időszakában, azzal összefüggésben kialakult nézeteknek alapja a szociáldemokrácia akkori voluntarista, ahisztorikus értékelése volt, amely a szociáldemokrata pártokat, mint az uralkodó osztályoknak a munkásmozgalomba épített ügynökségét fogta fel. Az SzKP XX. kongresszusa utáni tisztuló ideológiai-politikai légkörben — lassan bár, de — megindult e nézetek revideálása történeti irodalmunkban is. Andics Erzsébet pártfőiskolai előadásának 1956. 4*
