Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
446 ANDICS ERZSÉBET kapitulációjának feltételei lényegében másai voltak a velenceiekének. Görgey, aki a temesvári csata elvesztése után a rendelkezést az ország sorsa felett magának kikövetelte és kikényszerítette, a honpolgári felelősségérzetnek olyan hiányát mutatta, amire kevés példa van a történelemben. S ha figyelembe vesszük, hogy részéről a világosi feltételnélküli kapituláció csak végső mozzanata, betetőzése volt az árulással határos vagy azzal egyértelmű tettek és mulasztások egész sorának, úgy megértjük Nagy Sándornak az aradi börtönben mondott keserű szavait: „árulója volt előbb az uralkodójának, majd a hazájának és végül a neki hűséggel viseltető hadseregének is".93 Görgey évtizedek múlva is, a megbánás vagy kétség minden jele nélkül, nagyonis magabiztosan tagadta, hogy a világosi feltételnélküli kapituláció és a bécsi kormány azt követő megtorló intézkedései, ,,az aradi mészárlás" (Nesselrode) között okozati összefüggés: „nexus causalis" állott volna fenn. Az 1867-es kiegyezés után megjelentetett vitairatában („Gazdátlan Levelek") ugyancsak erélyesen tiltakozik: „hogy én enmagam előtt alacsonyítsam le magamat azáltal, hogy a fegyverletétel meg a bécsi kormánynak reá következett hőstettei között nexus causalisnak létezését ismerjem el, — hunyt szemmel — ott, hol a történetvizsgáló nyílt szeme hasztalan keresi az összefüggést? ! Olyat ne várjanak tőlem barátaim, mit magamévá tenni tilt önérzetem."94 Nos, a tények kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy ez a „nexus causalis" a legteljesebb mértékben fennállott. Augusztus 22—25-én folyt le a hős város, Velence kapitulációja, amikor is a felkelők több napon át szabadon elvonulhattak;9 5 ez ugyanabban az időpontban történt, hogy augusztus 23-án — a történésznek elszorul a szíve, amikor emlékeztet — a Világosnál magukat megadó honvédtábornokokat az osztrák csendőrök az orosz táborból egyenesen az aradi várba vitték. A történelem ezúttal is utolérhetetlen drámai rendezőnek bizonyult. „Görgey árulása nélkül Európa sorsa talán más fordulatot vett volna" — írta le ezekben a napokban, a szabadságukért küzdő magyarokkal mélyen együttérző jeles kortárs, K. A. Varnhagen von Ense. 96 Ha Európa sorsa nem is, Magyarország sorsa — nemcsak a 13 vértanúé — hosszú időre eldőlt Világossal; ez adja meg ennek a kérdésnek máig is érvényes, máig is eleven és — egynémely tanulságnak sem híján levő — jelentőségét. * Végezetül nem térhetünk ki az elől, hogy megkíséreljünk választ adni arra az óhatatlanul elénk tóduló kérdésre: mi a magyarázata annak, hogy a fenti tények - noha már hosszú idő óta megközelíthetők voltak a kutatók számára — mindeddig nem kerültek nyilvánosságra? A Világos körüli, annak súlyos következményeit meghatározó okok és körülmények joggal váltják ki megdöbbenésünket. De megdöbbentő az a lojális hallgatás is, amellyel a reájuk fényt derítő levéltári iratokat, nevezetesen 93 Nagy Sándor tábornok szavait idézi Barthci Albert : Az aradi 13 vértanú pőrének és kivégzésének hiteles története. Bpest, 1930. 95. 1. 94 II. kiadás. Budapest, 1905. 18. 1. 95 Velence kapitulációjának feltételeit közli Rüstov: i. m. 504—505. 1. Varnhagen szerint öt nap állott a velenceiek rendelkezésére a szabad elvonulásra. — I. m. 340, 379. 1. „A vezetők a nvugati hatalmak hajóin eltávozhattak" — írja Reuchlin is. I. m. II. köt. 239. 1. 96 Varnhagen i. m. 343. 1.
