Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
18-49 AUGUSZTUS 435 Kossuth már csak Törökországban kapta meg, amikor már minden elvégeztetett, Görgey is csak a kapituláció után.4 1 Az osztrák fővárosban Klapka sikerei a május elejei napokra emlékeztető rémületet keltettek; maga Schwarzenberg úgy értékelte a komáromiak győzelmét, mint ami „válságossá" tette a helyzetet és nem kis ijedelmet okozott a bécsi kormánykörökben.42 A császáriak szorult helyzete nem maradt titok a külföld előtt sem. Erről tanúskodnak többek között a porosz Varnhagen méltán híressé vált naplójának ezidőbeli bejegyzései. „Bécsen rémület lett úrrá — olvassuk az augusztus 8-i bejegyzésben. — A komáromi kitörés északra is kiterjed." Majd augusztus 10-én: „Schwarzenberg herceg kétségbeesetten Varsóba utazott, hogy könyörögjön Miklós császárnál." Augusztus 12-én: „Bécsben nagy ijedelem uralkodik." „Bécsben félnek" — így szól még az augusztus 15-i bejegyzés is.43 A bécsi kormánykörök ezidőbeli borúlátó hangulata az osztrák sajtóban is kifejezésre jutott, noha ennek hangvételére és hírszolgálatára nagyon ügyeld tek. „Amíg a felkelőket nem éri egy pár érzékeny, megsemmisítő csapás — addig nem gondolhatunk az ország pacifikálására. . .Minden esetre a megpróbáltatások komoly napjai vannak még előttünk. . . a magyarok vad mongol fanatizmusa újabban kezd félelmetesen fellángolni. . . A gyakran oly könnyedén kinyilatkoztatott és megjövendölt befejezése a harcnak nem olyan közeli, mint az kívánatos lenne" — fejezte ki a Die Presse augusztus 15-i száma44 eléggé híven a bécsi kormánykörök ezidőbeli rettegését a magyarországi hadjárat elhúzódásától. * Nemcsak a magyarok újra és újra erőrekapó ellenállása, nemcsak a cári sereg hadműveleteinek súlyos anyagi, katonai és diplomáciai következményekkel fenyegető elhúzódása tette 1849 nyarának második felében egyre súlyosabbá az osztrák birodalom helyzetét. Volt még egv tényező, amely Ausztria katonai erejét nagy mértékben bénította: ez az olaszok szabadságmozgalma volt. Tekintettel arra az erős kölcsönhatásra, amely a magyarok és az olaszok nemzeti mozgalma között ezidőben fennállott, érdemes ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkoznunk. Ausztria helyzetét nagy mértékben gyöngítette, hogy fegyveres erőit a prágai és bécsi felkelés felszámolása után is két hadszintéren kellett bevetnie, illetve készenlétben tartania — Magyarországon és Olaszországban —, minek következtében egyiken sem tudott döntő fölényhez jutni ellenfeleivel szemben.4 3 41 Uo. 214—215.1. 42 Lásd Mayr: i. m. 179. 1.; ugyancsak Kempen feljegyzéseit ezekről a kritikus augusztusi napokról (uo. 147 —149. 1.); Haynau levelét Ferenc Józsefhez Győrnek idő előtt történt kiürítéséről. — KrAW. Militärkanzlei. Geheimakten („g") N. 7. 43 Varnhagen: i. m. 308, 311, 314, 319, 1. — „A felkelők kitartóak. Itt valóságos elcsüggedés tapasztalható" — informálta 1849. júl. 27-én az Ausztriában (Ischlben) tartózkodó Nesselrode grófné férjét, a cári külügyminisztert és államkancellárt. Közli Lettres et papiers du Chancelier Comte de Nesselrode. IX. köt. Párizs. 270 — 271.1. 44 A Die Presse cikkét közli D. Rapant : Slovenské Povstanie Roku 1848 — 49. IV/2. köt. Bratislava. 1961. 377 — 378. 1. 45 Erre a körülményre rámutatott Engels is. Lásd 1849. márc. 28-án a Neue Rheinische Zeitungban megjelent cikkét: „Az itáliai és magvarországi háború." — Marx—Engels Művei. VI. köt. Bpest. 1962. 370 — 373. 1.
