Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
1849 AUGUSZTUS 431 kormányon úrrá lett. Ugyanis ebben az időben nemcsak a cári sereg gyors visszahívásának a veszélye tette Bécs számára rendkívül fenyegetővé a helyzetet. Mindenekelőtt rá kell mutatnunk arra a kevéssé ismert körülményre, hogy 1849 j úliusában—augusztus első felében Magyarországon erősen megszaporodtak a népi ellenállás különböző megnyilvánulásai. Paskievics roppant haderejének betörése az országba, bármilyen nagy ijedelmet váltott is ki, mégsem hatott olyan dermesztően, minden ellenállást megbénítóan a népi tömegekre, mint azt történetírásunk általában vitathatatlan tényként elfogadta. Újabban feltárt anyagok, egykorú kútfők a fegyveres és fegyvertelen népi ellenállás nagyszámú megnyilatkozásáról tesznek tanúságot ebben az időben. Az osztrák császári tábornokok és a melléjük, úgyszintén az orosz cári csapatok mellé rendelt, többnyire a magyar arisztokrácia soraiból kikerült honáruló császári biztosok ezidőbeli jelentései és feljegyzései számos gerilla-akcióról és arról számolnak be, hogy a népi ellenállás sokkal jelentősebb volt, sokkal nagyobb mértékben akadályozta mind az ellenséges hadműveleteket, mind a császári hatalom megszilárdulását a már meghódított országrészekben, semmint azt eddigi ismereteink alapján általában feltételeztük. Pedig a megakadályozásukra illetve megsemmisítésükre 1849 nyarán a kegyetlen intézkedések egész sora történt a császári kormány és hadvezetés részéről. 1849. július 1-én jelent meg Haynau hírhedt „Proklamációja"; ez többek között elrendelte mindazon helységek felgyújtását, amelyeknek lakói „a cs. k. austriai vagy es. orosz sereg szolgálatában lévő személyeket megtámadni vagy azoknak akármi módon kárt okozni és akadályul lenni merészkednek".18 Haynau már előzőleg, június 21-én elrendelte Bősárkány község porráégetését, mert annak lakosai „ellenségesen viselkedtek" az osztrák csapatokkal szemben.1 9 Nem kevésbé elvadult volt a hangja és a rendelkezései annak a másik kiáltványnak, amelyben gróf Zichy Ferenc országos császári főbiztos ugyancsak július 1-én kíméletet nem ismerő irtóháborút hirdetett a gerillák ellen, kötelességévé téve a hatóságoknak, hogy „ónnal és vassal" pusztítsák őket. „A pártütők által alakított úgynevezett gerillacsapatok nem lévén egyebek, mint rablók és rablócsapatok ; azok pedig hazánk törvényei szerint is akasztófával büntetendők; ha tehát ezen rendeletem következtében fegyvereiket rögtön be nem adják, s szokott lakhelyeikre s házi foglalatosságaikhoz vissza nem térnek, ezennel földönfutókká nyilváníttatnak. . ."20 1849 nyarán átszervezték a magyar aulikusokból kikerült császári biztosok intézményét; ennek feladatai között, az előzőkkel összehasonlítva, sokkal inkább előtérbe kerültek a rendőri funkciók, nevezetesen fontos kötelességükké lett téve arról gondoskodni, hogy a gerillacsapatok létrejötte „erélyesen akadályoztassék".2 1 A felülről jövő elrettentő intézkedéseket és rendelkezéseket mintegy kiegészítették az egyes megyék nagybirtokosai köréből kiinduló legkülönbözőbb javaslatok helyi és nem helyi fegyveres alakulatok, lényegében csendőregységek felállítására — ennek érdekében még az anyagi áldozatok-18 Gyűjteménye ... I. füzet. 98. 1. 19 O. L. Az 1848 — 49-es forradalomra, szabadságharcra és emigrációra vonatkozó nyomtatványok (továbbiakban: 1848—49-es . . . nyomtatványok). 20 Miskolcról kelt egykorú nyomtatvány. Uo. 21 Gyűjteménye ... I. füzet! 90 — 95. 1. 4*
