Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
428 ANDICS ERZSÉBET előtt feltétel nélkül letette a fegyvert — ennek a híre még nem érkezett el az osztrák fővárosba —, a világosi kapituláció „feleslegessé" tette az osztrák kormányzat számára a tárgyalásokat és engedményeket a magyarországi hadjárat miinél előbbi befejezése érdekében. Sokkal nehezebb feladat, feleletet keresni arra a kérdésre: milyen történelmi körülményekkel magyarázható a bécsi kormány tárgyalásra való hajlandósága 1849 augusztusában és szokatlan „mértékletessége" a megadási feltételeket illetően? Ugyanis mindez éles ellentétben állott mind Félix herceg mind az ifjú Ferenc József kíméletlenségre hajló egyéniségével,8 a bécsi felkelés leverése után a halálos ítéletek hosszú sorát szentesítő osztrák kormány addigi gyakorlatával ugyanúgy, mint azokkal a kegyetlen határozatokkal, amelyeket a magyar „pártütés" megtorlására már jóelőre hozott.9 Aligha férhet kétség ahhoz, hogy a Schwarzenberg-kormánynak 1849 augusztus közepén megnyilvánuló és minden előző elvi és gyakorlati állásfoglalásával szöges ellentétben álló aránylagos engedékenységét nem a kormány tagjainak hirtelen megváltozott lelki diszpozíciójában, hanem az objektív körülményekben kell keresni. Fel kell tehát derítenünk, milyen körülmények fennforgása tette a Habsburg-birodalom vezetői számára a nagymértékű cári segítség ellenére és annak ellenére, hogy a magyar forradalom sorsa ekkor már mondhatni meg volt pecsételve, a harcnak akárcsak néhány héttel való megrövidítését olyan halaszthatatlan szükségessé, hogy annak érdekében bizonyos engedményekre is készek voltak, engedményekre, amelyekbe nyilvánvalóan nem egyeztek bele könnyű szívvel. Ügy véljük, az objektív körülmények felderítésének eredményeként nemcsak a feltétel nélküli kapituláció kishitű, felelőtlen elsietése válik még inkább kétségbevonhatatlanná, de fény derülhet 1849 nyárvégének olyan katonai, politikai és diplomáciai vonatkozásaira is, amelyek eddig többé vagy kevésbé homályban maradtak és amelyeknek a pontosabb számbavétele és felmérése teljesebbé és igazabbá teszi majd a képet 1848/49-es forradalmunk és szabadságharcunk végnapjairól. * Közelről megvizsgálva az osztrák birodalom katonai helyzetét a kérdéses időben, azt kell látnunk, hogy az nem volt komoly nehézségektől mentes. Paskievicsnek a bécsi kormány és hívei által hőn várt serege a reméltnél jóval később, csak június közepén lépett Magyarország földjére, óriási túlerőt biztosítva a magyar nép ellenségei számára. A szövetkezett osztrák és orosz császári seregek együttműködése az 1849 évi nyári hadjárat során azonban nemcsak hogy nem volt zökkenőmentes, hanem nem egyszer komoly bonyodalmakkal is fenyegetett. A két hadsereg parancsnoksága között hiányzott a kellő kapcsolat, a szükséges összhang, sőt bizalom is. Az egységnek, a hadműveletek koordinálásának a hiánya nem vezethetett gyors eredményekhez; ez mind 8 Noha az osztrák vezető körök a legreményteljesebb elragadtatással néztek ,,a tizennyolc éves Cézárra", az ifjú Ferenc József jelleméből korán kiütköző „könyörtelen szigor" nem maradt észrevétlen előttük. „IIa a tekintélyéről van szó, a fiatal úr nem szokott tréfálni" — írja az udvari körökbe bejáratos diplomata-kortárs, gróf Vitzthum. (К. F. Vitzthum: Berlin und Wien 1845 — 1852. Stuttgart. 1886. 202, 317. 1.) 9 Lásd az osztrák minisztertanács 1849. máj. 14-i, jún. 28-i stb. határozatait. iStAW. Ministerratsprotokoll. MRZ 1510 /849, 2149/849 stb.
