Századok – 1965

Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399

18-49 AUGUSZTUS 429 Bécsben, mind Szentpéterváron komoly csalódást okozott. Anélkül, hogy ennek a kérdésnek a részletezésébe itt belemennénk, rá kell mutatnunk arra, hogy a Haynau és Paskievics között szinte a hadjárat első pillanatától kezdve meglevő ellentétek július végére—augusztus elejére annyira kiéleződtek, hogy mindkét hadseregfőparancsnok formális panasszal fordult kormányához, és ezzel egyenetlenkedésük immár élénk diplomáciai levélváltás tárgyává lett a két szövetséges kabinet között.1

0

Utóbbiak mindenképpen azon voltak, hogy ,,a közös ügy érdekében" elsimítsák ezeket az ellentéteket és elkerüljék, hogy a két hatalom legfelsőbb katonai és politikai szervei „a kölcsönös vádaskodás útjára" (Miklós cár kifejezése) lépjenek. A diplomáciai levélváltásnak ebben az ügyben csak a világosi fegyverletétel vetett véget.1

1 Ha a két hadseregfőparancsnok közötti torzsalkodást kormányaik igyekeztek is elsimítani, mindez nem sok jót ígért a hadjárat mielőbbi befejezése szempontjából; ez pedig ebben az időben, 1849 augusztus elején mindkét fél számára — ha különböző meggondolásokból is — elsőrangú fontosságot nyert. A roppant cári sereg nehézkessége, a hadvezetés lassú, halogató módszerei, amit nem kis mértékben okozott a hadvezéri hírnevét egy esetleges vereségtől féltő Paskievics túlzott óvatossága, — erre nem volt alkalmas. Mindjobban növekvő aggodalom volt észlelhető ezzel kapcsolatban nemcsak osztrák részről, de a cár közvetlen környezetében is. Buol osztrák követ jelenti Varsóból július 31-én Schwarzenbergnek: „Nem akad olyan magasrangú tiszt a császár [a cár] környezetében, aki ne bírálná többé vagy kevésbé szigorúan herceg Paskievics marsallt. Szemére vetik, hogy hadműveleteiben sem tehetséget, sem aktivitást, sem előrelátást nem mutatott. . . úgy látszik, mintha az •ellenség elől inkább kitérni mint azzal megütközni akarna, és nyíltan hangoztatják, hogy szégyent hoz a rábízott szép és nagyszámú seregre."1

2

Cári katonai körökben komolyan számoltak azzal, hogy a magyarországi háború befejezése elhúzódik 1850-re. A háború esetleges elhúzódása az adott pillanatban katasztrofális következményekkel fenyegette Ausztriát. Nem volt titok Miklós cárnak az a szándéka, hogy seregeit még a rossz időjárás beállta előtt kivonja Magyarországról. • Az osztrák követ fenti levelében erről is hírt adott: „Őfelsége [Miklós cár] forrón óhajtja a magyarországi hadjárat gyors és sikeres befejezését, s nagyon ellenére lenne, ha nem vonhatná ki összes csapatait még a tél beállta előtt. Egyébként kész lesz erős helyőrséget hagyni Galíciában, ha Ausztria kinyilvánítja errevonatkozó kívánságát. Tudomásom van róla, hogy őfelsége nemrég ebben az értelemben nyilatkozott."13 A cárnak valóban ez volt a szándéka, erről Paskievics-csel, „atyai parancsnokával" folytatott rendkívül meghitt levelezése is tanúskodik. „Az adott helyzetben — írta a cár augusztus 10-én — a hadműveletek gyors és kitartó 10

E levélváltás dokumentumai megtalálhatók mind az Orosz Külpolitika levéltárában Moszkvában (többek között Kancellária 1849. D. 11, 48, 187, 189) mind a bécsi Házi-, Udvari- és Állami Levéltárban (Staatskanzlei. Pol. Arch. X. Russland. N. 27. 1. N. 27/a). 11

Lásd Nesselrode cári kancellár augusztus 15-i levelét Schwarzenberghez, amelyben a cárnak azt az óhaját tolmácsolja, hogy a két szövetséges hadsereg főparancsnokai között támadt „kellemetlen súrlódást", úgyszintén az ekörül támadt levélváltást tekintse mind a két kormány kölcsönösen „meg-nem-történtnek" (non-avenu). Archív Vnyesnyei Polityiki Rosszii (a továbbiakban: AVPR.) Kanc. 1849. D. XI. 1. 101 — 103. 12

StAW. Staatskanzlei. Pol. Arch. X. Russland. N. 27/a. 13

Uo. 3 Századok 1965/3