Századok – 1965

Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399

KOSSUTH ISMERETLEN" POLITIKAI MUNKÁJA 421 volt lazítani, vagy hosszabb távon akár teljesen meg is szüntetni a paraszt hűbéri kötöttségeit: ez az ellentét jellemezte a két szembenálló fél magatartását az országgyűlés hosszúra nyúló úrbéri vitáiban, s ennek az ellentétnek a kialakulásáról vall Kossuth fent idézett mondatában. Az idézett mondat egyben az utolsó értelmes mondata is a főrendi tábláról készített fogalmazványnak. Egy ,,hogv. . ." szócska következik még, s a. fogalmazvány abbamarad, talán éppen abban a pillanatban, amikor Kossuth a körülmények megfontolása után elhatározta, hogy nem a főrendi tábláról, hanem a mindjobban előtérbe nyomuló vallásügyi kérdésről fog könyvet írni. A fogalmazvány töredék voltában is mutatja azonban, hogy Kossuth nem száraz ismertetést írt volna a főrendi tábla vitáiról, ha munkáját folytatta volna, mint ahogy az előszóban ígérte, hanem pártos szellemű, harcos beszámolót, annak a haladó ellenzéki politikának a védelmében, amelynek céljait szolgálta, amelynek eszméivel már Zemplénben eljegyezte magát, s amelynek zászlajára már az országgyűlés elején felesküdött. Nem is tehetett volna mást, a haladás ügyének szolgálata ekkor már belső parancs volt számára, s ennek kényszerítő erejével szemben aligha lett volna képes hűvös, közömbös mondatok leírására olyan tárgyakról, amelyek a haladás és reakció harcának középpontjában állottak. A Vallásszabadságról írt s ei is készült munkáját sajnos nem ismerjük,27

de feltételezhetjük, hogy az sem volt híjával azoknak a gazdag, szubjektív színeknek, amelyek Kossuth minden munkáját jellemzik, s amelyeknek egyik viszonylag korai, de mind formai, mind tartalmi szempontból igen jelentős példája a főrendekről tervezett munkához készült, s a vallásügyi kötethez felhasznált „előbeszéd". Ezzel végére is értünk a Kossuth korai, elkallódott munkájából fennmaradt töredékek ismertetésének. Talán hosszúra is nyúlt a részletek, különösen az előbeszéd ismertetése, az olvasó számára talán egyhangúvá is vált az ismételt idézgetés Kossuth szövegéből. Nehéz lett volna azonban más módszert találni arra, hogy az előadás, az ismertetés valóban híven tükrözze az irat formái szépségét és főleg tartalmi értékeit. Kifejezésre juttattuk már azt a meggyőződésünket, hogy Kossuthnak ez az írása formai szempontból a kor legszebb, legigényesebb politikai fogalmazványai, Kölcsey írásai mellé helyezhető. Tartalmi értékének pontos megállapítása talán azon a módon lett volna a legpontosabban lehetséges, ha javaslatait, nézeteit részletesen is egybevetjük a magyar politikai irodalom addig megjelent, vagy kéziratból ismert legjelentősebb alkotásaival. Egy ilyen egybevetés meg tudná mutatni, hogy Kossuth munkájában benne van — kimondva vagy beleértve — a polgári átalakulás szinte minden alapkérdésének haladó felvetése, a jobbágyfelszabadítástól az ősiség eltörléséig és a népképviselettől a közös teherviselésig. Erre az egybevetésre témánk korlátozott volta miatt nem volt lehetőségünk, s ezért csak 27

Kossuth többször idézett kéziratai között — ugyancsak II. E 3. sz. alatt — van egy néhány lapos sajátkezű fogalmazvány ezzel a címmel: „A vallásszabadság az 1833-i országgyűlésen." Tartalmát Beöthy Ödönnek az 1833. jan. 9-i kerületi ülésben előadott vallásügyi javaslata képezi, kiegészítve a javaslatot követő vitával ós a vita febr. 4-i folytatásával. A fogalmazványban Kossuth kijelölte az utólag beiktatandó vallásügyi üzenet helyét is. A fogalmazvány kétségtelenül azonos a vallásügyi munkának az előbeszédet követő első fejezetével; a szöveg lényegesen bővebb, mint az Örszággyűlési Tudósítások e napokról szóló jelentései. (Megjegyzendő, hogy a Kossuth Gyűjteményben, az Országgyűlési Tudósítások szerkesztői iratanyagában a főrendi tábla vallásügyi üléseinek számos, a Tudósításoknál részletesebb, Kossuth kezétől származó jegyzőkönyve található; feltehető, hogy ezek is a vallásügyi munka fogalmazványának a töredékei.).