Századok – 1965

Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399

418 BART A ISTVÁN elérhetőnek látszik, mert a jelek szerint a kormány is barátja a reformnak, erre lehet legalább is következtetni a személvnök beszédéből, amellyel az alsó tábla üléseit megnyitotta. A cél-elérése persze nem lesz könnyű, — inti Kossuth a rendeket —, hiszen láttuk, Angliában is milyen hosszú és kemény harc eredménye volt a katolikusok emancipációja és a Reform-bili; ,,s ámbár hiszem és vallom, hogy épp azért, mivel mások a csata jobbját már kiküzdötték előttünk, minket az idő annál erősebben int, mindazáltal történjék bár akármi is, az 1833-diki országgyűlés minden esetre örökre nevezetes lesz évrajzainkban, s minden helyes szó, melly a törvényhozó teremben megpendül, termékeny földre hullott mag, melly idővel bizonnyal gyümölcsözni fog." Ezzela mondattal végződik az előszó első, fontosabb,nagyobb terjedelmű, az országgyűlés résztvevői számára, mintegy programot adó része. A második, terjedelemre is kisebb, s fontosságra is kevésbé jelentős része Kossuth korábbi kedvenc eszmekörének, a közvélemény jelentőségének a kifejtését tartalmazza. Szól arról, hogy mivel az országgyűlésnek a közvéleményt követve a nemzet valódi kívánságait kell megvalósítani, mennyire fontos lenne, hogy a nemzet és a törvényhozás szoros kapcsolatban legyenek. A kapcsolat eszköze a szabad sajtó lenne, a kormány azonban makacsul gátakat emel az országgyűlési újság létesülése elé. Az országos üléseknek van ugyan jó naplókönyve, van a kerületi üléseknek is — ezt csak az országgyűlés elején írhatta le Kossuth —, az utóbbit azonban csak kézzel másolják. (Ennek a körülménynek a megemlítése ismét alkalmat ad Kossuthnak arra. hogy megismételje az Országgyűlési Tudósításokban sokszor hangoztatott keserű kifakadásait a rendek gyámoltalansága miatt.) A rendek azt szerették volna, hogy a főrendi tábla üléseiről is készüljenek jegyzőkönyvek, a főrendek azonban visszautasították az erre irányuló javaslatot. S itt kanyarodik Kossuth szövege az előszó rendeltetésének hagyományos útjára, hogy tudniillik megindokolja a kiadásra kerülő könyv szükséges voltát, feladatát. A magyar főrendek táblája — írja Kossuth — talán az egész világon az egyetlen törvényhozó testület, amelynek nincs jegyzőkönyve. Pedig aki a nemzet számára ^örvényeket hoz, az nem vonhatja ki magát a nemzet bírálata, ítélete alól. A nemzetnek joga van tudni, miért nem teljesülnek óhajtásai, amelyeket a megyei követekre bízott. „A főrendek is, bár nem választott követek, hanem született, vagy méltóságuknál fogva azzá lett törvényhozók, felelettel tartoznak a nemzetnek; mert ők a honnak elsőszülött fiai, jussa van tehát a nemzetnek tudni, miként sáfárkodnak a nemzettől nyert hatalmukkal", s KossUth úgy véli, hogy a „nyilvánosság által kifejlett közvélemény" a legjobb eszköz a főrendi tábla munkájának ellenőrzésére. ,,A közvélemény tartja egyik kezében azon polgári érdemkoszorút, mellvet a nagy férfiak minden csillogó fénynél nagyobbra becsülnek, — a másik kezében azon ostort, mellynek csapásai előtt sok hatalmas ember volt már a világon kéntelen szégyennel s átokkal tetézve leszállani magas állásáról." A nemzetnek ismerni kell az országgyűlés menetét, hogy érdemük szerint jutalmazhassa vagy büntethesse a törvényhozásban résztvevőket. „A dolgok ezen helyzetében — tér végül is a lényegre Kossuth — úgy hiszem nem teszek egészen haszontalan munkát, midőn a nyilvánosság hijányainak némi pótlása tekintetéből, az anyagszerek fáradságos gyűjtögetése után, 1833-ban országosan egybengvűlt magyar főrendeink parlamentaris munkálódásának rendjét jelen munkámban édes hazám tisztelt közönségével tudatni bátorkodom. Célom tisztasága, mellyet keblemben olly forrón érzek, hiteti velem: hogy honom iránt tartozó kötelességemnek