Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
KOSSUTH ISMERETLEN" POLITIKAI MUNKÁJA 419 felelek meg, midőn ezen érdekes időszakban a nyilvánosság eszköze gyanánt lépek föl az írói pálya szokatlan ösvényén, - tollam hijányait pótolja ki a tárgynak érdeke. Éltem egész lefolyta felett egy nem kedvező csillagzat uralkodik — ismétli meg Kossuth a zempléni sajtóbeszédben2 5 már hallott rezignált gondolatot —, s maroknyi napjaim boldogsága felől kialudt keblemben a kívánatok indulata, de hazámat mindenekfelett szeretem, minden indulatom ezen egyben egyesül. Legyen szabad reménylenem, hogy forrón, tisztán, mindenek felett szeretett édes hazám gyarló tehetségemnek, de feszített szorgalmamnak ezen gyümölcsét a tárgy érdekénél fogva kedvetlenül nem veszi." Eddig a beköszöntő, utána már csak néhány gyakorlati megjegyzést, arról, hogy munkájában „szorgosan kerülte a törvényhozó főrendek színeit ön politicai vallástétele árnvéklatával megvesztegetni", hogy ha munkáját kedvezően fogadják, s „ha ügyes kéz elébe nem vág", „felvett vas pályáját tovább is megizzadja", újabb köteteket is készít majd az országgyűlésről, s végül hogy a kötetben a rendi tábla tanácskozásaira csak annyiban terjed ki, amennyiben üzeneteiket — a főrendek tanácskozásainak tárgyait — beolvasztja a szövegbe. Még néhány mondat arról az örvendetes fejlődésről, amit a főrendek táblája a magyarnyelvűség szempontjából megtett, s véget is ér az előszó, Kossuth korai munkáinak a legszebbike és legtartalmasabbika. Kossuth tervezett munkájának azonban nemcsak az előbeszéde maradt az utókorra, hanem első fejezetének egy hosszabb töredéke is, még hozzá — az idegen kéz tisztázatában fennmaradt élőbeszéddel ellentétben — Kossuth sajátkezű megfogalmazásában.2 6 Hogy ez a címnélküli töredék nem egyéb mint a főrendekről tervezett munkának az előbeszéd után következő első fejezete, arra nemcsak az a bizonyíték, hogy a főrendi tábla december 19-i első ülésének ismertetésével kezdődik, s mellőzi a rendi tábla ugyancsak aznapi megnyitó ülésének leírását; bizonyítja maga Kossuth is, amikor az élőbeszédben arról ír, hogy munkájában az ülések formalitásait elhagyja, „de a megnyitó beszédeket, mint kétségkívül diplomaticai becsűeket" közölni fogja. Nos ez a töredék éppen ezekkel a megnyitó beszédekkel kezdődik, nem kétséges tehát, hogy a tervezett munka egy töredékével van dolgunk. A szöveg azzal a beszéddel kezdődik, amellyel a nádor december 19-én megnyitotta a főrendi tábla első ülését, s folytatódik a király december 20-i beszédével, valamint az ekkor átnyújtott királyi előterjesztésekkel, és a nádor ekkor mondott újabb beszédével. A beszédeket és az előterjesztéseket Kossuth maga fordította le magyar nyelvre; általa emlegetett „diplomaticai becsüket" az adta meg, hogy bennük a király is, a nádor is hangsúlyozta a megvitatásra kerülő operátumok óriási jelentőségét, biztatta a törvényhozókat, hogy a nép érdekében fejtsék ki munkálódásukat, mindketten óva intették azonban őket „a népek javának álképletével tévedésre vezető újítgatás csábításaitól". A fennmaradt töredék egyben felvilágosítást ad arra is, hogy milyen lehetett Kossuth elkészült munkája, milyen szerkesztői módszerrel dolgozott Kossuth. Az élőbeszédben azt ígérte, hogy saját véleményét mellőzni fogja, s csak magukat a tényeket ismerteti, „amennyire emberi tehetségtől telik híven, minden esetre távol minden részrehajlástól". Mégis már az említett beszédek után hosszú fejtegetés következik arról, hogy az operátumok, amelyek negyven éven át „mindent elnyelő örvényhez hasonlítának", — közben ugyanis az udvar is, 25 Kiadva Kossuth Lajos Iratai, XI. köt. Bpest, 1905. 1. kk. 1. 26 A töredék ugyancsak a Bécsből hazakerült Kossuth-Archiv iratai közt volt; ma a Kossuth Gyűjteményben van, II. E 3. sz. alatt.
