Századok – 1965

Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399

414 BART A ISTVÁN nagyra értékelt Stadium, vagy Wesselényi Balítéletek című, kiadásra váró munkája is korlátozottabban, több fenntartással s főleg a megvalósítás ütemét tekintve óvatosabb adagolásban tartalmazza a polgári reform alapvető követelményeit. Az a mód, ahogyan Kossuth részletezi a magyar nemes jogait — részese a törvényhozó hatalomnak, „földbirtokosi jussal bír", a törvény útján kívül a király sem háborgathatja, tulajdonát tetszése szerint használhatja stb. —, s ahogyan mindezeket a jogokat minden megszorítás nélkül ki akarja terjeszteni a parasztokra is — horribile dictu még azt is kimondja, hogy a paraszt éppűgv legyen tagja a Szent Koronának, a nemzeti felségjogoknak, mint a nemes —, semmi kétséget nem hagy fenn az iránt, hogy a Wesselényi és Kölcsey vezette ellenzéki balszárny — mert hiszen Kossuth az országgyűlés első heteitől kezdve az ő szócsövüknek tekinthető — elvben jóval messzebb akar menni a reformok terén, mint amire az országgyűlési taktika óvatos sakkhúzásaiból következtetni lehetne. Kossuth ennek a tágabb, általánosabb, radikálisabb reformprogramnak a híve és szenvedélyes propagátora, méltán állapíthatjuk tehát meg, hogy fejlődésében, elveinek, nézeteinek rendezésében elérte a nemesi-polgári reformmozgalom ekkori legmagasabb szintjét. De menjünk tovább a nagyjelentőségű dokumentum megismerésében, s kövessük Kossuth szellemének szárnyalását abban a magasságban, ahová az emberi jogegyenlőség mind konkrétabbá váló fejtegetése során feljutott. Érdemes őt követni, mert a továbbiakban a teljes jogegyenlőség megvalósítása mellett olyan érvet dob be a vita serpenyőjébe, amellyel eddig a haladás és maradiság harcában alig találkoztunk még. „Már följebb állítám — folytatja az imént abbahagyott gondolatmenetet —, hogy csak azon érdek erős, mellyben sokan osztoznak, s melïynek fenntartása sokaknak szívén fekszik. Ha tehát a magyar nemesi szabadságban az egész magyar népet részesítenők, ennek királyra s nemesre egvéb béfolyása nem lenne annál, hogy most csak hatszázezer ember őrzi az alkotványt, mellynek fenntartása királyt s polgárt egyiránt érdekli. akkor ellenben tízmillió ember őrizné, s az egyetemült magyar nemzet tizenhatszor többet nyomna Európa politicai mérlegében, mint most. Pedig ezt kívánni, forrón igazán óhajtani nemcsak a nemzeti becsület, melly már magában is elegendő inger, nemcsak a belső jólét alkotó elemeinek kifejlése, mellyre nem törekedni vétek, — hanem hazánk önállású függetlensége, s királyi székünk állandósága is kénszerít. Sem hely, sem idő, hogy külső politicai állásunk fejtegetésébe bőven ereszkedjek. De a nemzetek sorsa kevésbé függ a vak történettől, mint inkább némely rendszeres combinatiók fejleményétől, s azért itt minden prophetai ihlet hiánya mellett is biztosabban lehet jövendőt jóslani. Én pedig félek, nagyon félek: a magyarnak azon dicsőséges, de szerencsétlen rendelés jutott az örök gondviseléstől, hogy valamint hajdan Stambul és Samarkand — ti. a török és a tatár ellen védőkőfalat képzett Európa népeinek, úgy most is, miután a bécsi congressus által felépített külső védfal — ti. a kongresszusi Lengyelország — már eldőlt, hasonló sors néz a magyarra, egy szörnyebb, egy rettentőbb bálvány hatalom ellen, melly irtózatos rémként fenyegeti Európa constitutionals létét. S csak elfogultság nélkül fontoljuk meg politicai állásunkat, vessünk egy önmeghittségtől távol tekintetet országunk heterogen elemeire, — nem hiszem, hogy aki thronusunk hatalmának s nemzeti függetlenségünk szabadságának igazi barátja, aggodalmamban ne osztozzék,, s hazánk lakosainak a polgári lét köteleivel szorosra kapcsolandó egyetemülését ne kívánja."