Századok – 1965

Krónika - † Hanzó Lajos (1915–1964) (Tilkovszky Lóránt) 330

KRÓNIKA HANZÓ LAJOS 1915—1964 A szarvasi öreg temetőben, ahol annyiszor kalauzolta el barátait és tanítványait a nép anyagi és szellemi felemeléséért folytatott áldozatos munka nagy példaképeinek, Tessedik Sámuelnek és Vajda Péternek sírjához, 49 évi küzdelmes élet után maga is elpihent egy friss sírhant alatt. Korai halálával végtelenül szeretetreméltó, szerény, melegszívű, nagytudású, fáradhatatlan munkásságú kollégánkat veszítettük el. Helytörténeti, agrártörténeti, pedagógiatörténeti tanulmányai számottevő értékei történetírásunknak, amely most már fájdalmasan nélkülözni kénytelen az alkotókedve teljében elhúnyt kiváló kutató további munkásságát. Nagybán hegyesen született, napszámosgyermekből tanítóvá lett édesapja első állomáshelyén. Itt végezte elemi iskoláit, József főherceg uradalmának zsellérgyerekeivel. Szarvason volt gimnazista, a szegedi egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári oklevelet. Ehhez hamarosan pedagógiai és filozófiai képesítést is szerzett. 1941-ben „summa cum laude" doktorált. Ez év őszén a szarvasi tanítóképző pedagógia-tanára, 1942-től ugyanott a Vajda Péter gimnázium történelemtanára. T-udományos munkássága már a felszabadulás előtt kezdetét vette;1 már ekkor eljegyezte magát a Tessedikkutatással;2

s gyalogszerrel kereste fel az akkor a megyei levéltárakba még be nem gyűjtött községi irattárakat, megkezdve helytörténeti kutatásait. Az Akadémia 20 kötetes könyvsorozattal jutalmazta és buzdította a fiatal tudóst. Szenvedélyes szeretettel végzett tanári és tudományos tevékenysége a felszabadulás után bontakozott ki igazán, és hozta meg gyümölcseit. Tanítványai hat éven belül háromszor nyertek első, illetve második helyezést az országos középiskolai tanulmányi versenyek döntőjében; kiváló történetpedagógiai módszereit egy ideig Békés megye középiskolai szakfelügyelőjeként is értékesítette. Kutatómunkáját a Tudományos Tanács, majd a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával végezte. Tagja volt annak a munkaközösségnek, amely az Akadémia Történettudományi Intézetének irányításával tanulmányozta a magyarországi parasztság XVIII. századi történetét.3 Egymástól elválaszthatatlan tanári és tudományos munkásságát együtt is érte az elismerés: 1952-ben a Népköztársasági Érdemrend bronz-fokozata, 1955-ben pedig a Kossuth-díj. 1960 óta a szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet tanszékvezető neveléstörténet-tanára volt. Az Intézet általa szerkesztett évkönyvei, amelyek a társ-1 Az erdélyi szász önkormányzat kialakulása. Szeged. 1941. 3 Tessedik Sámuel pedagógiai rendszere. Nevelésügyi Szemle, 1943. évf. 3. sz. 'Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. 1711 — 1790. Bpest. 1952.