Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

FOLYÓIRATSZEMLE 313 Marx segítségével 1890-ben jelenik meg egy Engels szerint is kielégítő fordítás. 1912-ig viszont még további 23 francia kiadás jelenik meg. A. Bert adatai alapján Botigeili közli, hogy a fontosabb országokban még hány kiadást ért meg a Kiáltvány. — Ugyancsak a krónikarovatban GILBEBT BADIA ad körképet (103 — 108. 1.) a német történelmi gondolkodás változásáról, részben a kiadott könyvek, részben kérdőívek megválaszolása alapján, amelyeket az Institut für Demoskopie bocsátott ki. Badia idézi az egyik legtanulságosabb kérdésre befutott választ: mely történeti szakaszt tartja 1848-tól a legjobbnak. Az 1951-es válaszok 45%-a az 1900-as éveket, 42% az 1933 —1939-es éveket és csak 2% tekintette a mostaniakat kielégítőnek. Az 1963-as válaszok: 16%, 10% és 63%. 1964. juh sz. — A. COBNU : A történelmi materializmus kialakulása (3 —11. 1.) c. írásában Marx és főként Engels 1844—1845-ös munkáit elemzi. — PAUL BOCCABA: A XVIII. századi ipari forradalom és annak folytatódása az automatizálásig (12 — 27. 1.) c. cikke az ipari forradalom lényegét, annak marxi értelmezését prezentálja, a jelenlegi ipari változásokat „technológiai forradalomnak" tekinti, amelynek elkerülhetetlenül társadalmi visszahatásai lesznek. 1964. aug. sz. — G. COGNIOT: Maurice Thorez (3—4. 1.). A lap szerkesztője emlékezik meg a Kommunista Pártot közel 35 éven át vezető főtitkárról. Kiemeli a Népfront megszervezésében és a felszabadulást követő időszakban, majd 1958 után a gaullista rendszer jellegének meghatározásában szerzett érdemeit. Hangsúlyozza, hogy Thorez már 1946-ban kifejtette a békés átmenet lehetőségének tézisét Franciaországra vonatkozóan. Majd méltatja szoros kapcsolatát az értelmiségiekkel. — G. COGNIOT : Az I. Internacionálé 100. évfordulójára (5 —15. 1.) az újabb irodalom, valamint a klasszikusok segítségével felvázolja az Internacionálé egész történetét, kiemelve abban Marx szerepét. Hangsúlyozza, hogy a szocialista eszmék megtisztítása közben egyaránt fordult szembe a lassalleánus és proudhonista, valamint a baloldalinak tünő bakunyini voluntarista elképzelésekkel. Az Internacionálé reális segítséget tudott adni az egyes országok munkásainak. Méltatja, hogy Marx és az Internacionálé sokat foglalkozott a nemzeti kérdéssel, szorgalmazta az elnyomott nemzetek (lengyel, ír) felszabadítását, s egyúttal fellépett a háborús veszély ellen. Végezetül az Alapító Üzenet szavaival aláhúzza, hogy a kapitalizmus társadalmi ellentmondásait a kapitalizmus semmiféle belső gazdasági fejlődése sem oldhatja meg, csak a szocialista átalakulás hozhatja el a népek boldogságát. — J. ANNALES. 1964. 3. sz. — DANIEL THOBNEB: A ,,paraszti gazdaság" a gazdaságtörténet fogalma? (417 — 432. 1.) eredetileg az Aix en-Provenceben tartott gazdaságtörténeti konferencián elhangzott előadása, amelyben egy új fogalomnak a bevezetését javasolja, a „paraszti gazdaságiét, (économie paysanne) az ázsiai termelőmód vagy a félfeudális rendszer helyett. Ennek a rendszernek öt ismérvét sorolja fel: l.a gazdasági termelésnek legalább fele, vagy annál több a mezőgazdaságból származik; 2. az aktív lakosságnak legalább a fele, vagy annál több a mezőgazdaságban tevékenykedik; 3. van szervezett és központosított közhatalom, állam; 4. megvan a város és falu közötti csere, városi gazdaság; 5. az agrártermelésnek legalább a fele a parasztoktól származik, akik családtagjaikkal együtt gazdálkodnak. Ezek a parasztok részben önellátóak, részben piacra termelnek. A marxi kategóriákkal összehasonlítva a szerző úgy látja, hogy ez a fogalom szélesebb, mint a társadalmi formáció marxista fogalma. A szerző röviden hat példán mutatja ezt be: a cári Oroszország, Indonézia, India, Japáji (1914 előtt), Mexico (a két világháború közti időszakig) és Kína. Mint maga is rámutat, önálló birodalmak és gyarmati területek egyaránt besorolhatók ebbe a kategóriába. Megkülönbözteti a rabszolgatartó rendtől, a kapitalizmustól és a szocializmustól. Az 1950 utáni Kinát már nem tárgyalja, mert véleménye szerint nem lehet megállapítani, mennyire haladt előre Kína iparosítása. Az európai, pontosabban a nyugateurópai feudalizmus a szerző szerint ennek a paraszti gazdaságnak csak egyik formája. — ROSABIO VILLABI: Liberalizmus és olasz gazdasági egyensúlyhiány (449—466. 1.) az olasz déli területek problémáját vizsgálja. Az egyesülés után ezt a déli részt úgy tekintették, mint belső gyarmati területet, piacot, s ezzel magyarázták az olasz gazdasági élet egyensúlyának a hiányát. Már ekkor történt kísérlet a terület gazdasági elmaradottságának a felszámolására (az elmaradottságot a tanulmány számos adattal dokumentálja). Ezt azonban a nagybirtokosok megakadályozták. Az igazi problémát a szerző nem is abban látja, hogy a déli területet ekkoriban gazdaságilag kizsákmányolták volna, mert ehhez fejlettebb gazdasági egységre lett volna szükség az egységes Olaszországon belül, mint amilyen ténylegesen volt, hanem abban, hogy „lemondtak" a déli terület felhasználásáról, a tőkés fejlődésbe való bekapcsolásáról. A századfordulón nagy elvándorlás