Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

314 FOLYÓIRATSZEMLE 314 indult délről az északi iparvidékre, úgy látszott, hogy ez helyreállítja az egyensúlyt, a kapitalizmus behatolása a déli területekre azonban ekkor is gyenge volt, a piac nem alakult ki. — PIERRE COUPERIE: Az élelmezés a XVII. században : a „beszerző piacok" (467—479) 1. egy sajátos jelenséget vizsgál: a francia főurak évekre előre szerződést kötöttek egy-egy beszerzővel, aki eleve megszabott áron vállalta a főúr és cselédsége ellátásához szükséges anyagok beszerzését. A szerző 41 ilyen szerződést tanulmányozott az 1602 —1711 közti időszakból. A szerződések 1 — 6 évre szóltak, kikötötték, hogy a szállítónak bárhová követnie kell megbízóját, megállapodtak a cikkek árában, a szállítás pontos idejében (a halat reggel kellett, a húst déli 2 óráig stbi), a fizetés módjában. A főurak maguk igen gazdagon és választékosan étkeztek, cselédségük már jóval szerényebben. A szerző végül hosszas táblázatokban foglalja össze az így nyert áradatokat és megmutatja az árak mozgását a századon belül. — JOSÉ-GENTIL DA SILVA: A XVII. században : a firenzei tőke stratégiája (480—491. 1.) részletes adatokkal illusztrálja, hogy Toscanában a tőkét főleg betéti társaságokba ruházták be, amelyek selyemkészítéssel vagy pénzváltással foglalkoztak. Külföldön egyre kevésbé használták fel a befektetésnek ezeket a formáit, mert vagy kevesebb volt a firenzei polgárok pénze, vagy más befektetési módok kerültek túlsúlyba. A század második felében a selyem, a livornói kereskedelem és Észak-Európa állnak az élen, mindegyik szektorban megnő a tőke centralizációja. — JEAN-LOUIS VAN REGEMORTER: A genovai mitosz a Fekete tengeren : Franciaország, Oroszország és az ázsiai kereskedelem a georgiai útvonalon (1821—1831) (492 — 521. 1.) abból indul ki, hogy a Fekete-tenger északi partjának a megszerzése Oroszország által felújította az itteni középkori genovai kereskedelem gondolatát. 1818-ban egy Gamba nevü francia utazó javasolta a francia kormánynak, hogy a kaukázusi területen keresztül vegye fel a kereskedelmi kapcsolatokat Ázsiával, s a kormány meg is nyerte az orosz kormány hozzájárulását. A két állam ezzel az angolszász hatalmak tengeri uralmán is rést akart ütni. Gambát, aki több emlékiratban bizonygatta a kereskedelem lehetőségeit, kinevezték tbiliszi-i francia konzullá. Ä francia kivitel azonban az első évek lendülete után lehanyatlott, a kereskedelmet egyidőre az örmények vették a kezükbe, akik Lipcséből hoztak árukat a Kaukázuson keresztül, s ismerősök lévén a hellyel és a nyelvekkel, könnyebben boldogultak, később pedig az orosz kereskedők szállítottak ezen az útvonalon iparcikkeket, de ők már oroszországi készítményeket. A szárazföldi útvonal csak 1865 táján bontakozott ki teljesen, alig néhány évvel a Szuezi csatorna megnyitása előtt, amely teljesen új helyzetet teremtett. — PHILIPPE J. BERNARD: A francia tervezés (558 — 568. 1.) megállapítja, hogy a Franciaországban 1946 óta működő gazdasági tervezés iránt az utóbbi 3 — 4 évben nagy érdeklődés támadt. A Tervbizottság (Commissariat de Plan) tevékenysége: koordinálja a gazdasági tevékenységet, ösztönzést ad és bíztat, inkább csináltatni akar, mint maga csinálni, vagyis a a gazdasági szervezetek tevékenységét próbálja irányítani és lendíteni. A szerző áttekintést nyújt a tervezés kérdésével foglalkozó irodalomról is. — Végül meg kell említeni LUCIEN BIANCO, MARIECLAIRE BERGÈRE és MARY CLABAUGHWRIGHT: A mai Kína felé (559 — 621. 1.) с. összeállítását, amely hasznos tájékoztatást ad a Kína XX. századi történetével foglalkozó újabb irodalomról. — N. REVUE HISTORIQUE. 1964. 231. köt. jan. — márc.sz. — CLAUDEMOSSÉ: A hadsereg szerepe az athéni 411 -i forradalomban (1 —10. 1.) az athéni és a samosi flotta és hadsereg összetételét elemezve vizsgálja — elsősorban Thukydides szövege alapján — a seregvezérek ós a katonaság szerepét a 411. év eseményeiben. A samosi flotta beavatkozása döntötte el a demokrata párt ellenakcióját és segítette ismét győzelemre az oligarchák ellen. A harmadik erő fellépése ugyanakkor előrevetítette a görög társadalom szerkezetében végbemenő változásokat és az athéni demokrácia hanyatlását. — PIERRE TOUBERT összefoglaló tanulmánya ismerteti a XI—XII. századi klerikus-életről az elmúlt öt esztendő során megjelent munkákat (11 — 26. 1.), elemzésének középpontjába a gregoriánus reform hatását állította, különös tekintettel azokra a körülményekre, amelyek az egyházi személyek életformáját teljességében megváltoztatták a jelzett időszakban. — CH.-ÉDMOND PERRIN beszámol a Dauphiné és Szavoja történetét érintő jogtörténeti oklevelek (elsősorban kiváltságlevelek) kutatásának jelenlegi állásáról, kiváltképpen P. Vaillant publikációit és legújabb eredményeit ismerteti (27—54. 1.). — PIERRE JEANNIN a Hansa XVI.—XVIII. századi számadáskönyvei alapján vizsgálja a Hansa szerepét az európai gazdaságtörténet általános indexszámainak alakulásában (55—102. 1.). Tanulmányának második részét a folyóirat április-júniusi száma közli (307 — 340. 1.). — ROGER DUFRAISSE: A Rajnabalpart lakossága és a katonai szolgálat az