Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

312 FOLYÓIRATSZEMLE 312 tokát nyert. Különösen erős volt az előretörése a szlovák körzetekben, míg a szlovákiai magyar-lakta körzetekben már 1929-ben a választóknak több mint 20 százaléka a kommunista párti'a szavazott. — N. HISTORICKY ÖASOPIS. 1964. 2. sz. -SAMO FALTAN: A Szlovák Nemzeti Felkelés értékelésének néhány kérdése (161 —185 1.) az 1944-es felkelésről írt monográfiák és tanulmányok bírálatából kiindulva mutat rá arra, milyen torzításokat hozott a történelmi valóság megismerésében a személyi kultusz korszaka, még a legújabb időkben is. 1959-ben pl. a 15. évforduló alkalmából összeállították azoknak a személyeknek a jegyzékét, akikről egyáltalában nem volt szabad írni (ezek voltak az akkor „burzsoá nacionalistáknak" bélyegzett vezető kommunista politikusok), és azokét, akikről nem volt ajánlatos írni (ezek a felkelés kisebb jelentőségű szereplői). A szerző a szlovákiai partizánharcról írt könyvében igyekezett a torzításokat helyreállítani, de a könyv bírálói ezt hibájául rótták fel, a kritikákra írt válaszát a folyóiratok nem közölték. Faltan megállapítja, hogy a legtöbb torzítás a felkelés előkészítésének az értékelésében, a fegyveres harc részvevőinek a kérdésében és a nemzeti kérdésben adódott. Az előkészítésre vonatkozólag bebizonyítja, hogy az 1943 végén létrejött Szlovák Nemzeti Tanács nem volt tisztára burzsoá szervezet, hanem a kommunista párt is jelentős szerepet játszott benne. Korábban viszont a Szlovák Kommunista Párt balos politikát követett, s ezért nem volt lehetséges már a háború első éveiben egységes népfrontos, németellenes szervezetet létrehozni. Helyesnek látja a szerző a Szlovák Nemzeti Tanácsnak azt a célkitűzését is, hogy a szlovák hadsereget is bevonja a felkelésbe, nemcsak a partizánokra támaszkodjék, amit eddig burzsoá nacionalizmusnak bélyegeztek : ezzel ugyanis sikerült elhárítani azt, hogy Szlovákiában is két, egymással is harcban álló ellenálló fegyveres szervezet jöjjön létre, mint ahogy ez Lengyelországban és Jugoszláviában történt. S végül azt is helyesnek látja, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács Beneä kitérő válaszaival és utasításaival szemben a csehek és a szlovákok egyenjogúságán alapuló csehszlovák köztársaságért harcolt, s így éppen az emigráció által árulónak mondott szlovák nép lépett fel Csehszlovákia helyreállítása érdekében. — JOSEF KABRDA: Az érsekújvári vilajet kánunnáméja (186 — 214. 1.) Érsekújvár török megszállásának (1663) 300. évfordulója alkalmával közzéteszi a XVII. század harmadik negyedében készült török törvénykönyv szövegét (latin átírásban cseh fordítással) részletes magyarázatokkal, végül röviden összefoglalja, milyen következtetéseket lehet levonni a szöveg alapján a vilajet gazdasági és társadalmi helyzetére vonatkozólag. — CSIZMADIA ANDOR: Kollár Ádám Ferenc harca a magyarországi nemesség ellen (215 — 236. 1.) hangsúlyozza Kollár szláv öntudatát, érdemeit a magyar jogtörtónetírás terén, s részletesen ismerteti 1764-ben az egyházi vagyon adóztatása mellett állást foglaló munkáját és ennek ellenséges visszhangját a magyar országgyűlésen. A szerző Kollárban a feudális abszolutizmus tipikus képviselőjét és szószólóját látja. — RUDOLF SCHLESINGER kritikailag ismerteti a müncheni egyezmény létrejöttét tárgyaló, 1945 után megjelent angol történeti feldolgozásokat és Churchill emlékiratainak vonatkozó részét (237 — 250. 1.). — N LA PENSÉE. 1964. ápr. sz. — A számot az ázsiai termelőmód vizsgálatának szentelte. CHARLES PARAIN bevezetőjében exponálja magát a tudományos vitát s az eltérő felfogásokat (3—7. 1.), TŐKEI FERENC Marx és Engels felfogását elemzi (7 — 33.1.), JEAN CHESNATTX részint kutatási témákat vet fel, részint újabb problémákat, eredményeket ismertet (33 — 56. 1.). A számhoz MAURICE GODELIER hasznos annotált bibliográfiát fűz Marx és Engels olyan írásaiból, amelyek a kérdéssel foglalkoznak (56—67. 1.) és ugyancsak ő az újabb marxista irodalomról is nyújt bibliográfiai áttekintést (67 — 74. 1.). 1964. jun. szám. — EMILE BOTIGELLI közöl a krónika rovatban Pontosabb adatok a Kommunista Kiáltványról címmel részletes ismertetést Andreas Bert: Marx ós Engels Kommunista Kiáltványa című, Milanóban 1963-ban kiadott könyvéről (96 — 101. 1.). A. Bert hatalmas adatmennyiséget dolgoz fel, s 400 oldalon 544 tételben kíséri végig 1918-ig a Kommunista Kiáltvány elterjedését, kiadásait. Foglalkozik a Kiáltvány megírásának történetével, bizonyítja, hogy abban Engels is részt vett, filológiai alapon közelítve meg e kérdést, majd a betűtípusok segítségével pontosítja, hogy már 1848 februárja és júniusa között több német nyelvű kiadás jelent meg a Kiáltványból. Botigelli néhány adalékkal kiegészíti A. Bert munkáját, összegezi a Kiáltvány francia nyelvű kiadásának történetét. Megállapítja, hogy az első francia kiadvány 1872-ben New Yorkban jelent meg, a Kommünt követő terror a francia terjedést gátolta, először 1879-ben Benoît Maion fordította le, 1880 — 84 között még három kiadás jelent meg, Bert az 1885-ösről tesz említést, míg később P. Lafargue és Laura