Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

FOLYÓIRATSZEMLE 309 A harmadik szakasz szerinte innen tart 1918 nyaráig (júniusig), a falusi kombedek (szegényparaszti bizottságok) megalakításáig, a negyedik pedig 1918 nyarától 1918 őszéig (novemberig), amikor ezek a bizottságok és a falusi szovjetek egyesültek, s ezzel a falusi szovjetek is ugyanolyan jellegű szovjetekké váltak, mint a városiak. — О. I. SKARATAN: A Szovjetunió munkásosztályának anyagi jóléte a kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet idején (leningrádi anyag alapján) (17 — 44. 1.) bevezetőben utal arra, hogy az 1920-as évekre igen jelentős statisztikai anyag alapján lehet dolgozni, míg az 1930-as évekre már sokkal kevesebb a felhasználható, meglevő forrás. Utána igen részletes adatokkal, statisztikákkal vizsgálja a leningrádi munkásság anyagi helyzetének alakulását 1917-től az 1930-as évek végéig, sok esetben nemcsak átlagszámokat közölve, hanem adatait felbontva az egyes szakmákra. A polgárháború évei természetesen igen súlyosak voltak (1918-ban a napi kalória-fejadag 647 volt, 1919-ben 1394, 1920-ban 1577). A nep-politika éveiben már jelentősen megnőtt a reálbér, 1928-ban már általában meghaladta az 1913. évi átlagot, s ennek megfelelően nőtt a munkáscsaládok egész jövedelmén belül a munkabér aránya, s csökkentek az egyéb jellegű jövedelmek. A munkásháztartások reprezentatív vizsgálata azt mutatja, hogy a kiadások terén is lényeges módosulás ment végbe, míg az 1920-as évek elején a jövedelem majdnem 3/4 része az élelmezést szolgálta, később már ez az arány lényegesen csökkent. Hozzá kell ehhez számítani a 8 órás munkaidő tényleges megvalósulását, a fizetett évi szabadságot stb. 1929-től kezdve a reálbérek valamelyest csökkentek (ez szakmánként igen változó arányú volt), s csak 1940-ben érték el ismét az Í928-as színvonalat. Itt viszont azt kell számításba venni, hogy megszűnt a munkanélküliség, s megnőtt a munkáscsaládokon belül a keresők létszáma, tehát az egész család jövedelme is megnőtt, bevezették a 7 órás munkanapot, s a társadalombiztosítás széleskörű kiterjesztése is növelte a reálbéreket. A korszak végére összesítve a reálbér az 1913-as színvonalhoz képest jxiintegy 35 — 40%-kai nőtt meg. — A nemzeti szabadságmozgalom Oroszországban a XIX. század második jelében (45 — 66. 1.) címen a folyóirat folytatja a készülő nagy történeti összefoglalás egyik fejezetének közlését (első része a folyóirat előző számában jelent meg, ld. Századok 1964. 5—6. sz. 1332. 1.), itt a kaukázusi, Volga-menti, uráli és közép-ázsiai népek mozgalmát tárgyalják, s összefoglalóan megállapítják, hogy az 1860 — 70-es években ezekben a mozgalmakban a forradalmi demokratikus vezetők állnak az élen, akik elsősorban társadalmi követeléseket vetnek fel. A reakció évtizedeiben azonban a század végére a liberális burzsoázia kerül az élre, amely kulturális igényeket hangoztat, nem forradalmi többé, hanem hajbókol a cárizmus előtt. Ez az a korszak, amikor a nemzetiségi tömegeknek már saját burzsoáziájuk ellen kellett fordulniok, ekkor kezdenek a munkásosztály felé tekinteni. — A szovjet történészek alkotó tapasztalata c. rovatban A. L. SZIDOROV: Néhány gondolat a történész munkájáról és tapasztalatáról (118 — 139.1.) címen saját tanulmányairól számol be az 1920-as években, a marxista történettudomány kialakulásáról, s ismerteti a jövőre vonatkozó egyéni terveit, JE. I. ZAOZERSZKAJA pedig: Utam a tudományhoz (139—148. 1.) címen hangsúlyozza, hogy nemcsak az aspirantúra útján lehet eljutni a tudomány műveléséhez, hanem — saját példáján mutatja ezt be — a gyakorlati pedagógiai munkán keresztül is. Ismerteti munkamódszerét is. — A. I. KOPANYEV, N. JE. NOSZOV részletes áttekintést adnak a Szovjetunió történetének feudális korszakát tárgyaló, 1963-ban megjelent irodalomról (150—168. 1.). — N. PRZEGL4D HISTORYCZNY. 1964. 2. sz. — ANTONI MACZAK — HENRYK SAMSONOWICZ: Az európai piac keletkezésének problémáiból : a balti övezet (198 — 222. 1.) a XIII—XVIII. században vizsgálják a Baltikum és Nyugat-Európa kereskedelmi kapcsolatait, amelyeknek a fő jellemvonása, hogy ez a terület mezőgazdasági terményeket és félgyártmányokat szállít a nyugati országoknak, a XIX. században, a szárazföldi forgalom fejlődésével pedig elveszti a jelentőségét. A szerzők hét szakaszt különböztetnek meg: 1. a XIII. századtól a XIV. első feléig; 2. a XIV. sz. első felétől a század végéig; 3. a XIV. sz. végétől az 1480-as évekig; 4. az 1480-as évektől a XVI. sz. derekáig; 5. a XVI. sz. derekától az 1620-as évekig; 6. az 1620-as évektől az 1760-as évekig; 7. a XVTII. sz. második fele. A második szakaszra jellemző, hogy végleg kialakult a kereskedelem nyugatkeleti iránya, a harmadik szakaszban a fakivitel volt jelentős, az ötödik szakaszban rendkívül megnőtt a gabonakivitel, amelyben a nagy- és kisbirtok egyaránt részt vett, a hatodik szakaszban az előtérbe nyomult a svéd kivitel, a hetedikben pedig új partner jelentkezett Oroszország személyében. A Baltikum szempontjából a kereskedelem csak a 4. és 5. szakaszban volt aktív, egyébként a behozatal felülmúlta a kivitelt. A gazdasági kapcsolatok