Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

FOLYÓIRATSZEMLE 305 a belső osztályharc gyengítette a birodalmat, s így elősegítette a barbárok hódításait, de azt nem lehet állítani, hogy a birodalom elnyomott tömegei összefogtak volna a barbár hódítókkal. A kibontakozó társadalmi forradalom igen hoszszadalmas volt, s a korai feudális államok kialakulásával ért véget. 6. sz. — N. JE. ZASZTYENKER: A történettudomány problémái K. Marx és F. Engels munkáiban (3 — 26. 1.) címen részletet közöl a moszkvai egyetemen készülő, az újkori történetírás történetét tárgyaló munkából. A fejezet először konkrétan elemzi Marx és Engels 1849 után írt történeti munkáit, s azután bemutatja, milyen történetelméleti kérdésekkel foglalkoztak, hogyan harcoltak az értelmiségi elemeknek a munkásmozgalomba való bekapcsolódása következtében fellépő pozitivizmus és ökonómiai materializmus ellen. Marx és Engels mindig a tényekből, adatokból indultak ki, nem elméleti spekulációkból. Foglalkoztak a történetírás történetével is. Hangsúlyozták a történetírói pártosság és objektivitás egységét a munkásosztály álláspontján levő történész részéről. Igen fontosnak tartották a jelenkor történetének feldolgozását, bármilyen reális nehézségei és hibaforrásai is vannak ennek. — Sz. R. GERSBERG: A Szovjetunió munkásosztályának munkalendüleie a nagy évtizedben, 1953—1963 (27 — 42. 1.) részletes adatokat és konkrét példákat hoz az életszínvonal emelkedésére, a munkaverseny fellendülésére, különösen a kommunista brigádok mozgalmára, megemlíti, hogy már vannak társadalmi munkában dolgozó kutatóintézetek. Végül sok adatot hoz a dolgozók művelődésére, az iskolák esti és levelező tagozatainak látogatottságára vonatkozólag. — V. Z. DROBIZSEV: Áz ipar társadalmi tulajdonba vétele a Szovjetunióban az 1918-as iparösszeírás alapján (43—64. 1.) az SZKP készülő hat kötetes története III. kötetéhez gyűjtött anyag alapján mutatja be a társadalmi tulajdon kibontakozását a szovjet iparban. Elemzi az 1918. október 1. és 1918/19 fordulója között összeállított, az 1918. augusztus 31-i állapotot rögzítő összeírás forrásértékét, az összeállítás nehézségeit a szükséges szakemberek csekély száma miatt, s azután nagyrészt az összeírás akkor nem publikált adatai alapján számol be az üzemi bizottságok megalakulásáról, számáról (ezekben a munkásellenőrzést megvalósító bizottságokban voltak polgári szakemberek is, még pedig annál nagyobb arányban, minél nagyobb volt a bizottság létszáma). Az ipar államosításának ütemére nézve az eddigi irodalomban igen eltérő adatok voltak találhatók. Drobizsev megállapítja, hogy 1918 őszére az ipari üzemek 35%-a került társadalmi tulajdonba, sajátos módon egyrészt a legnagyobb üzemek, ahol a népgazdaság kulcspozícióinak a megszerzése diktálta az államosítást, másrészt éppen a kis, 50 munkáson aluli üzemek, itt ugyanis, minthogy ezek közvetlenül a dolgozók szükségleteit látták el, egy-egy pékműhely vagy malom esetében pl. igen gyorsan nyilvánvalóvá vált a szabotázs, s ennek alapján megtörtént a társadalmi tulajdonba vétel. A társadalmi tulajdonba vett üzemek 82,7%-a az állam kezébe került, 17,3%-a helyi szervek vagy az ott dolgozó munkások kezébe (többnyire a kisüzemek, ezek 71,5%-a került nem állami, hanem másfajta társadalmi tulajdonba). A leggyorsabban a nehéziparban és az élelmiszeriparban ment végbe az államosítás. Területi szempontból érdekes módon nem a nagy ipari központok (Leningrád vagy Moszkva) vezetnek, hanem az iparilag kevésbé fejlett vidékek (itt volt ugyanis igen nagy a társadalmi tulajdonba vett kisüzemek száma). — JE. Sz. OSZIPOVA: Az egyház és az ideiglenes kormány (65 — 76. 1.) c. tanulmányával a folyóirat megindítja a vallás és az ateizmus történetével foglalkozó cikkek sorozatát. Oszipova részletesen dokumentálja, hogy a szent szinódusban és egyéb magasabb egyházi állásokban végrehajtott néhány személyi változáson túlmenően az ideiglenes kormány semmit sem módosított az egyháznak a cári időszakban elfoglalt helyzetén. A földet követelő parasztok a forradalom utáni első időkben még egyezségre akartak jutni az egyházzal, csak májustól léptek fel már az egyházi föld elvételének a követelésével is. Az egyház persze mindenben támogatta az ideiglenes kormányt, különösen a háború folytatása mellett foglalt állást. — V. I. KORECKIJ: AZ oroszországi jobbágyrendszer kialakulásának történetéhez (77 — 95. 1.) a jobbágyok röghözkötésének a kérdését vizsgálja, az eddigi irodalom áttekintése mellett, lényegesnek tartja a robot növekvő szerepét a XVl. század második felében, s úgy látja, hogy a parasztmozgalmak, elsősorban a Bolotnyikov-féle felkelés lelassította, évtizedekre elodázta a teljes röghözkötést, hiszen ezt csak az 1649-es törvénykönyv mondta ki. — K. L. SZELEZNYEV: A jiliszterek törzsfőjének önleleplezése (96—109. 1.) Kautsky 1960-ban megjelent, élete utolsó éveiben írt Erinnerungen und Erörterungen с. önéletrajzát ismerteti ós összeveti korábbi önéletrajzi jegyzeteivel, különösen egy 1901 -ben egy orosz marxista folyóirat számára írt cikkével, kimutatja fokozatos jobbratolódását, ahogy az az események értékelésében megmutatkozik. Felhívja a figyelmet arra, hogy régebbi 20 Századok 1965/1-2