Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

304 FOLYÓIRATSZEMLE 304 szok egyúttal az orosz humanizmus képviselői voltak, tevékenységük a kulturális fejlődés terén is jelentős. — N. V. MANSZVETOV: A nemzetek közeledése és a népek internacionalista közösségének kialakulása a Szovjetunióban (38 — 53. 1.) röviden utal arra, hogy már az első két ötéves tervvel sikerült a nemzetiségek tényleges gazdasági egyenlőtlenségét felszámolni, a nemzetiségi területeken az iparosítás, az ipari lakosság fejlődése sokkal gyorsabb ütemben ment végbe, mint átlagosan az egész Szovjetunióban. De éppen ezzel párhuzamosan nagyobb áttelepülések, átcsoportosulások is mentek végbe, úgyhogy ennek következtében fokozódott a nemzetek keveredése. Ma mindegyik szövetségi köztársaság soknemzetiségű. Ez közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket. Nő a vegyes nemzetiségű házasságok száma. (Ukrajnában pl. 1927-ben a házasságok 7,5%-a volt vegyes, 1937-ben 19%, Örményországban a megfelelő számok 1, ill. 7,4%.) Az egyes köztársaságok hatáskörének a kiterjesztése, az ipar legnagyobb részének a szövetségi köztársaságok hatáskörébe való utalása voltaképpen szintén a nemzetiségek közeledését segítette elő. S megtörtént most már a tényleges kulturális egyenlőtlenség felszámolása is, a kulturális forradalom mindenütt győzött. Az orosz a nemzeti köztársaságokban második anyanyelvvé kezd válni, bizonyos kétnyelvűség van kialakulóban, amely azonban nem jelenti az egyik nyelv győzelmét a másik felett. Ez persze önkéntesen megy végbe, csak az imperialisták látnak ebben valamiféle erőszakos „russzifikációt". A kommunista társadalom építése során a nemzeti különbségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, de nem is szabad eltúlozni. — I. D. Ko-VABCSENKO—V. A. USZTYINOV: Elektro-nikus számológépek alkalmazása a történettudományban (54—67. 1.) egy konkrét példán mutatják be ezt: a Gagarin-család szosznovói uradalmában (Nyizsnyij-novgorodi kormányzóság) 1828 —1860 között végrehajtott hat összeírás adatait dolgozták fel, s számszerű pontossággal tudták így megállapítani a paraszti differenciálódást, az elnyomorodás arányát, a különböző gazdasági tényezők hatásfokát stb. A szerzők véleménye szerint a kombinatorikán kívül a valószínűségszámítás új módszereit még inkább lehet majd használni, különösen olyan történelmi jelenségek vizsgálatánál, amelyeknél minőségi szempontokat is figyelembe kell venni, amelyek nem fejezhetők ki számszerűen. — V. F. PETROV: AZ angol külügyi szolgálat reformja és ennek szociális következményei (68 — 77.1.) megállapítja, hogy 1943 előtt a diplomáciai szolgálat nagyrészt az arisztokrácia kezében volt. A két világháború közt azonban a monopóliumok már megkívánták a diplomáciai és a külkereskedelmi tevékenység szorosabb összekapcsolását, s nagy elégedetlenség mutatkozott a diplomatákkal szemben a „müncheni" politika miatt is. Ezért került sor 1943-ban a diplomáciai szolgálat reformjára, amelyet Eden kezdett, s utódja, Bevin fejezett be 1946-ban. A szerző ismerteti a reform főbb intézkedéseit (a szolgálat módosítása, a diplomáciai, konzuli és külkereskedelmi tevékenység összefogása stb.). Ennek következtében megnőtt a diplomaták érdeklődése az üzleti kérdések iránt, s éppen ezt követelték meg a monopóliumok. Az üzleti kémkedés most a diplomáciai szolgálat egyik fontos feladatává vált. A külügyi apparátus tehát erősebben a monopóliumok befolyása alá került, az állásokban is bizonyos mértékig előretört a nagyburzsoázia az arisztokrácia rovására. Az uralkodó osztályok meg tudták őrizni kizárólagos befolyásukat. A monopóliumok fokozódó uralmát mutatja egyes diplomaták szoros kapcsolata a nagyvállalatokkal. — JE. I. POPOVA: Az amerikai izolacionizmus és a Versailles—washingtoni rendszer megteremtése (78—94. 1.1 megállapítja, hogy az izolacionista irányzaton belül két csoportot kell megkülönböztetni, a Lodge vezette imperialista csoportot, amely azért ellenezte a Népszövetségben való részvételt, mert az nem biztosította Amerika vezető szerepét, és a Borah és La Follette vezette csoportét (ennek tömegeit farmerek, kispolgárok tették ki), amely minden nemzeti korlátozottsága mellett mégis demokratikusabb álláspontot képviselt, s azért volt izolacionista, mert valóban igazságtalannak tartotta a kialakuló új nemzetközi rendszert. Ezek az „intranzigensek" persze ugyancsak a nagy burzsoázia befolyását érvényesítették az USA tömegeire. — A. R. KORSZTJNSZKIJ: A rabszolgatartó rendről a feudális rendre való forradalmi átmenet problémája Nyugat-Európában (96 — 111. 1.) megállapítja hogy az átmenet forradalmi úton ment végbe, csakhogy a rabszolgatartó rendszer már olyan válságba jutott, hogy ennek keretein belül ez a forradalom nem bontakozhatott ki, ezt a barbárok betörése valósította meg. Ez a forradalom, a szabad földközösségi tag megjelenése döntötte meg a rabszolgatartó rendet, nem a rabszolgák felkelései. A klaszszikusok nem is állították soha, hogy a rabszolgák felkelései jelentették volna a rabszolgatartó formáció végét. Az osztályharc körülményei, a dolgozó tömegek nagyfokú differenciálódottsága nem is tette lehetővé, hogy a társadalmon belül bontakozzék ki a forradalom. Az igaz, hogy