Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 289

FOLYÓIRATSZEMLE 299 let 1783-ban megindult teljes elbontásáig: igen tanulságos összeállítás már csak abból a szempontból is, hogy a rendszeresen vég­zett levéltári anyagfeltárás végül is milyen gazdag eredményekhez vezetheti a kutatót. — Soós GYULA Adatok klasszicista szob­rászatunk történetéhez címen Huber József (1777 — 1832?), Pesten működő pozsonyi születésű s a bécsi akadémián végzett szobrászművész munkásságát ismerteti: Ferenczy és Dunaiszky mellett benne látva a XIX. század első felének harmadik ki­emelkedő hazai szobrászegyéniségét. Mun­káiból nem sok maradt fenn, csupán némi sírkő- ós épületszobrászati anyag, ós a deb­receni Nagytemplom szószékének szobrá­szati munkája. Ám ezeknek alapján is az iparszerűségre hajló Dunaiszky val ellen­tétben Huber munkásságában határozot­tabb művészi törekvések és jelentős minő­ségi eredmények állapíthatók meg. — V. K. PEDAGÓGIAI SZEMLE. 14. óvf. (1964) 4. sz. : SZABOLCS OTTÓ Állásnélküli peda­gógusok a Horthy rendszerben c. tanulmá­nya sokrétű levéltári forrásanyag alap­ján, — a pedagógus munkanélküliség prob­lémáját beágyazva a Horthy-kori értel­miségi munkanélküliség egész problémá­jába — tárgyalja a kérdést. Részletesen foglalkozik a húszas évek elején a Trianon után elcsatolt területekről menekült peda­gógusok helyzetével; a húszas évek elején végrehajtott ún. B-listázásokkal, — ki­fejtve, hogy a pedagógusok esetében eze­ket a kultuszkormányzat a Tanácsköztár­saság idején valamely funkciót betöltött nevelők elleni bosszúra használta fel. Elemzi az állástalan diplomások helyzetét a harmincas évek elején a gazdasági vál­ság alatt. Itt külön figyelmet szentel az állástalan diplomások érdekvédelmi szer­vezeteinek, a közismert ÁDOB-nak és a kevésbé ismert, baloldali érdekvédelmi szervezetnek, a Diplomások Önsegítő Szö­vetkezeté-nek. A tanulmány függelékben néhány támogatást kérő levelet közöl illusztrációként. 6. sz. : BERENCZ JÁNOS Fináczy Ernő egyetemes neveléstörténetének módszeréről c. tanulmánya idézi Fináczy Ernőnek, az ellenforradalmi korszak nagytekin­télyű neveléstörténészének elvi fejtege­tését neveléstörténeti koncepciójáról. Fináczy kifejti, hogy a neveléstörténet célja megmagyarázni, hogy bizonyos korok emberei miért nevelték gyerme­keiket úgy, ahogyan nevelték, és fel­adata a nevelést összefüggésben tárgyalni a „kor egész irányával". Szerző későbbiek­ben utal arra, hogy Fináczy tanítványai gyakran hangoztatták mesterük fő tudo­mányos érdemeként a fenti alapelvekben vallott tudományos objektivitást, az „elfo­gulatlan", immanens kritika igényét. A ta­nulmány szembesíti ezzel a hitvallással Fináczy pedagógiatörténeti fejtegetéseit, és műveiből vett példák elemzésével: első­sorban a felvilágosodás korának pedagógia­történeti ábrázolásának taglalásával, bebi­zonyítja, hogy Fináczy nem tudta művei­ben megvalósítani a pedagógiai intézmé­nyek és elméletek oknyomozó magyaráza­tára való követelményét. — Sz. M. STATISZTIKAI SZEMLE. 42. évf. (1964) 7. sz.: ÁR VA Y JÁNOS A nemzeti jövedelem alakulása 1938—1963 között e. tanulmánya a nemzeti jövedelem termelésének és fel­használásának az 1938. ill. 1949 — 1963. évekre vonatkozó legfontosabb adatait is­merteti, kiinduló bázisul a nemzeti jöve­delemnek az 1959 — 63. évekre vonatkozó, 1963. évi változatlan árszínvonalon szá­mított (a hiányzó összetevő tételekre vonat­kozóan megfelelően kiegészített) abszolút számait használva fel, s az ebből nyert indexeknek 1949-ig, majd innen 1938-ig történő visszavezetésével. A tanulmány 22 táblázat köré csoportosuló elemzésének legfőbb tanulsága a népgazdaság egyes ágai jelentőségének megváltozása: elsősor­ban a mezőgazdasági nettó termelés jelen­tőségének csökkenése a nemzeti jövedelem­ben az 1938. évi 53%-ról 19%-ra, — ill. az ipar jelentőségének 37%-ról 62%-ra való emelkedése. A tanulmány kísérletet tesz az 1938. évi nemzeti jövedelem fel­használásának a mai állapottal való szám­szerű összehasonlíthatására: kísérlete ered­ményeképpen az 1962. évi egy főre jutó közvetlen anyagi fogyasztást az 1938. évi­nek 2,1—2,4-szeresére becsüli. — V. K. Helytörténeti és he BORSODI SZEMLE. VIII. évf. (1964) 3. sz.: LACZKÓ ISTVÁN Borsod-Abaúj-Zemp­lén megye gyümölcstermesztési adott­ságai c. alatt a megye természeti és köz­gazdasági ismérvek alapján elkülönülő 8 termőtáját mutatja be, egyenként ismer­tetve kiterjedésüket, felszínüket, talajaik smereti folyóiratok összetételét, meteorológiai viszonyaikat, 1949. ill. 1960. évi főbb demográfiai adatai­kat, végül az egyes tájak gyümölcster­mesztési adottságait. A tanulmány a megye — kivált a Tokajhegyalja — újabban erő­sen fellendült történeti kutatásához a ter­mészeti környezetnek az agrártermelést

Next

/
Thumbnails
Contents