Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 289

294 FOLYÓIRATSZEMLE lembe vevő eredményeit ismerteti. Eszerint a 15 évnél idősebb népességnek csaknem egy negyede rendelkezik valamely szakképzettséggel járó (s e szempontból részletesebben is elemzett) szakiskolai vagy tanfolyami végzettséggel. — DÁNYI DEZSŐ Az írás-olvasás elterjedése Magyarországon címen a KSH népességtudományi munkacsoportja keretében Móricz Miklós által a magyarországi analfabetizmusnak az utolsó száz évben (esetenként Fényes adataival 1840-ig kiegészítve) vizsgált alakulásáról készült tanulmány végeredményeit ismerteti. E szerint az írni-olvasni tudás fejlődése e korszakban a korábban elmaradott peremterületeken volt a leggyorsabb (nyilván részben összefüggésben a foglalkozási struktúra megváltozásával); a régi iskolaközpontokban az analfabetizmus még a fejlődő ipari központoknál is kisebb (amit az utóbbiakba tóduló akkor még jórészt kvalifikálatlan munkásrétegek jelenléte indokol), — mint ahogy egy-egy terület írni-olvasni tudását a legnagyobb súllyal mindvégig az iskolahálózat sűrűsége határozza meg. Adott területen az írni-olvasni tudás elsajátítását illetőleg is csupán ez és vele összefüggésben Я társadalmi-gazdasági viszonyok gyakorolnak meghatározó hatást és e téren még (az egyházi iskolafenntartók folytán különben esetleg várható) felekezeti vagy akár — ezzel összefüggően — anyanyelvi tényezők sem érvényesülnek. — V. K. ETHNOGRAPHIA. LXXV. évf. (1964.) 1. sz.: FÜZES ENDBB A magyarországi szántalpas hombárok címen a Bácskában, Baranyában és Szlavóniában elsősorban a XVII-XVIII. század fordulóján idetelepült sokácok által használt szántalpas gabonatároló épületeket mutatja be. A mediterrán eredetű, fonott, a nagycsalád szükségleteinek megfelelően növelhető gabonatárolókból alakult épülettípus magyarországi továbbélése szorosan összefügg a sokácoknál а XIX. század végéig élő mozgó legelőváltó pásztorkodással; egyes praktikus előnyei (így elsősorban mozgathatósága) még ennek megszűntével is fenntartották e hombárok használatát. A cikk a hombár alkalmazásának konkrét gazdasági-társadalmi körülményeit is ismertetve, a termelőeszközöknek a termelési módok ós termelési viszonyok változásával együttjáró alakulását is jól érzékelteti. — VOIGT VILMOS AZ epikus néphagyomány strukturális-tipologikus elemzésének lehetőségei e. cikke ennek, a polgári néprajztudományban újabban erősen elterjedt módszernek néhány alkalmazási területét mutatja be, rámutatva a veszélyre, mely — főleg a strukturalista módszerek alkalmazásának többnyire idealista filozófiai alapjából következően — a vizsgált hagyományt a társadalom általános törvényszerűségeitől való elszakítással, önmagában való szemléletével fenyegeti; — ezzel szemben a történeti-tipologikus vizsgálat, reális keretek közötti összehasonlítással, az azonos társadalmi feltételek jelentőségét hangsúlyozza. Ezáltal, szerző határozott álláspontja szerint, alkalmasabb egy-egy társadalom szerkezetének, művészi alkotásai rendszerezésének bemutatására. — PITTYILOV B. N. A'magyar „fia rabolta anya" mondája a szláv adatok világában címen egy több változatban is ismert magyar monda (a töröktől elrabolt fiát — az egyes változatokban különböző útonmódon — megtalált anya) szláv analógiáit kutatja, hangsúlyozva történeti-tipológiai közösségüket: ,,a népélet azonos (hasonló) történeti helyzeteiben, idegen hódítók elleni harc körülményei között, a népi öntudat viszonylag hasonló fokán és — ami lényeges — azonos és közeli folklór tradíciók, az alkotó folyamatok bizonyos fokú egységének a folklórban való megléte, a különböző népeknél törvényszerűen maguk után vonják az egymással közeli, belső művészi képződéseket, amelyek nem ritkán közvetlen, néha elképesztő szüzsébeli egybeesés jellegét ölthetik". — DANKÓ IMRE Házformák Hajdúnánáson c., számos fényképpel és alaprajzzal illusztrált tanulmánya a földrajzi fekvése, társadalmának viszonylagos kiegyensúlyozottsága és egyöntetűsége folytán a többi hajdúvárosnál archaikusabbnak megmaradt helység házformáinak történeti alakulását vizsgálja, megállapítva a török pusztítás után 1606-ban újból betelepített városnak (a házformák — ideértve a házszerkezetet, építési módot, építőanyagot stb. is — a város társadalmi-gazdasági bázisának állattenyésztőből földművelővé alakulásától döntően befolyásolt változásával együttjáró) építési periódusait: 1. a középkori Nánás 1606-ig (a hajdútelepítésig); 2. 1606 —1706 (ez a földházak időszaka); 3. 1706—1806 (ez a kezdetleges földfeletti házak periódusa, egy-egy ház élettartamául 100—100 évet véve alapul); 4. 1806 — 1956 (ez a fejlett földfeletti házak ideje, a házak általános élettartamául 150 évet véve alapú); 5. 1956-tól a tömeges, újszerű, át-és újjáépítés időszaka. — DOMONKOS OTTÓ Fejezetek a nyugatmagyarországi kékfestés történetéből címen (egy korábban megjelent közlést folytatva) a kékfestés néprajzi vonatkozásait vizsgálja: kékfestés és kartonnyomás együttélését а XIX. század népviseletében, ill. utóbbinak mint ünneplő jellegű anyagnak előtérbenyomulását; majd azokat a nagyobbrészt hétköznapias