Századok – 1965
Történeti irodalom - Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság története (Ism. Niederhauser Emil) 282
.282 TÖRTÉNETI IRODALOM TARDY LAJOS: A TOKAJI OROSZ BORVÁSÁRLÖ BIZOTTSÁG TÖRTÉNETE (1733-1798). FEJEZETEK A MAGYAR-OROSZ GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL (Sárospatak, 1963. 175, 1 1. A Sárospataki Rákóczi-Múzeum füzetei 23—25.) A magyar történeti irodalomban itt-ott már felbukkant a tokaji orosz borvásárló bizottság, a tokaji orosz kolónia története, de Wellmann Imrének a Műveltség 1946-os évfolyamában írt, a bizottság működésének egy részletkérdését megvilágító tanulmányát kivéve, ennek gazdasági jelentőségét alig ismerték fel, sokkal inkább valamiféle politikumot sejtettek mögötte, vagy magyaráztak bele, a szláv nemzetiségek megnyerésére irányuló mesterkedésekkel gyanúsították. Tardy Lajos, a magyar—orosz kapcsolatoknak fáradhatatlan kutatója, most végre alaposan megvizsgálta és tisztázta a kérdést. Munkájának történeti irodalmunkban egészen kivételes jelentőségét az adja meg, hogy kétoldalú forrásanyagra támaszkodik, nemcsak a vonatkozó hazai levéltári anyagot vizsgálta meg ós tárta fel igen gondos munkával, hanem ugyanilyen gondot fordított a Szovjetunióban lévő anyag feldolgozására is. így igen széles anyagra támaszkodva tud hiteles képet nyújtani a bizottság működéséről. A bizottság feladata az volt, hogy az Oroszországban, különösen I. Péter óta igen kedvelt tokaji borokból jelentős mennyiségeket szállítson az udvarnak ós az orosz nemességnek. A bizottság előszőr csak felvásárlással foglalkozott, amikor ez a magyar törvények miatt nehézségekbe ütközött, szőlőket vett zálogba a Hegyalján, s itt a 30—40 főnyi orosz kolónia szőlőműveléssel ós borkészítéssel foglalkozott, majd csak a bor tárolásával ós kiszállításával. A magyar és az osztrák hatóságok azonban egyaránt egyre több nehézséget gördítettek a bizottság munkája elé, úgyhogy az 1770-es évektől kezdve a bizottság már egyre kevesebb bort szállított ki, 1798-ban pedig az orosz kormányzat meg is szüntette működését. Tardy Lajos elsősorban a bizottság működését vizsgálja, s ennek megfelelően részletesen ismerteti a bizottság ellen indított különféle pereket, egyéb áskálódásokat, a magyar és a központi osztrák hatóságok meg a cári udvar levelezését. De ugyanakkor megmutatja a bizottság gazdasági tevékenységének jelentőségét is, s bár forrásanyaga nem teszi lehetővé, hogy pontosan megállapítsa az Oroszországba kijuttatott bor mennyiségét az egész időszakra vonatkozólag, annyit be tud bizonyítani, hogy ez a mennyiség a Lengyelországba irányuló kivitelnek (a korabeli források csak a szomszédos országokba irányuló kivitelt tartották számon, akkor is, ha ez csak tranzitforgalom volt) jelentős részét tette ki. A helybeli nemesség és a hatóságok szűk látóköre, az a félelmük, hogy a bort felvásárolják, nem marad hazai szükségletekre, s az árát is túlságosan felverik, végül is a gyümölcsözőnek Ígérkező kereskedelmi kapcsolat felszámolására vezetett. A XVÍI1. század végén egyes magyarországi nemzetgazdászok már felismerték jelentőségét, ekkor azonban már késő volt, a magyar bor helyót a sokkal ügyesebben propagált ós terjesztett francia borok és pezsgők foglalták el, s Magyarország elesett egy számára igen kedvező külkereskedelmi kapcsolattól. Kár, hogy a forrásanyag nem tette lehetővé a tokaji bizottság gazdasági tevékenységének részletesebb vizsgálatát, különösen a szőlőművelés és a borkezelós technikájának a felderítését. Tardy Lajos munkája azonban így is igen érdemes könyv, jelentős adalékkal segíti elő az orosz—magyar kapcsolatok történetének ismeretét. NIEDERHAUSEB EMIL NYILAS MÁRTA: PEST-BUDA A 18. SZÁZAD KÖLTÉSZETÉBEN (Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 1961. 99, 1 1. [Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Tanulmányok, új sorozat 7. (30.) szám. A Budapesti Gyűjtemény kiadványa]) Történettudományunknak az utóbbi években sokat emlegetett feladata a helytörténetírás fellendítése, a szűkebb haza, a város vagy falu múltjának felidézésé, s ezen belül természetesen elsősorban a társadalmi és gazdasági fejlődós vizsgálata, de ugyanakkor az élet minél sokoldalúbb ábrázolása, minél szélesebb körű forrásanyag alapján.
