Századok – 1965

Történeti irodalom - Die Matrikel der Universität Jena; Band II. 1652–1723 (Ism. Benda Kálmán) 272

.273 TÖRTÉNETI IRODALOM 12-én Konstantinápolyban keletkezett, a velencei Albert de Sarteanonak küldött és először Jacques Paul Migne Patrologia Graecajában (1866) közölt írása alapján foglalkozik az erdélyi török betörésekkel. A tanulmány első részében a levélíró személyét tárgyalja (Bartolomeo ferences szerzetes volt, aki VIII. Paleologosz János és József konstantinápolyi pátriárka támogatását élvezve jelentős propagandát fejtett ki egy törökellenes keresztes hadjárat érdekében), második részében kritikai alapon ismerteti nevezettnek Erdélyre vonatkozó tudósításait. A II. Murád szultán vezette első hadjárat során, a forrás szerint, 30—40 000 erdélyit hurcoltak rabságba. Ezek sorsáról Bartolomeo egy erdélyi baráttól szerzett információkat. Ellenállás nem lévén, a hadjárat elég hosszú ideig tartott (június — július), s egyben arra csábította a törököket, hogy még ugyanazon évben újabb hadjáratot indítsanak, ami meg is történt, s a 20.000-es török sereg ismét kb. 30.000 rabbal tért haza. Míg az első esetben a szászok földje, addig a második hadjárat során a székely vidékek szenvedték a legnagyobb pusztítást. Prodan David: A hunyadmegyei vastermelés a XVII. században c. 77 oldalas tanulmánya értékes technikatörténeti adalék a XVII. század második felének iparához. A 14 fejezetre osztott munka a levéltárnak idevonatkozó anyagában található leltárak, számadások, utasítások alapján a munkáslétszámot (1700-ban az б vasműben 139 illetve 156 munkás dolgozik), a kohók működési idejét (évi 26 hét), a termelési folyamatot és az értékesítést vizsgálja. Megmutatja, hogy a vas itt igen fontos fizetési eszköz volt, bemutatja az itt dolgozók munkáját, társadalmi helyzetét, eredetét, nemzetiségi megoszlását. Külön taglalja a bérbeadást, а XVII. század utáni fejlődós kettős tendenciáját: az üzemek számának növekedését, illetve az egyes műhelyek bővítését és technikai fejlesztését. Ezen „Hammerwerke" típusú — manufaktúrának számítható — „vasbányák" évi termelése 16 — 20.000 öl fa elfogyasztása mellett kb. 3000 mázsa vas volt. A szerző mellékletben eredeti szövegében közli az 1681/82-es, 1700-as összeírásnak az üzemekre vonatkozó fontosabb részeit. Cräciun I. bibliográfiai áttekintést nyújt Erdély és a Bánság román krónikáiról. Időrendi sorrendben halad a dubnici krónika román Anonymusától Oláh Miklóson, Sinkaionés Maioron át egészen AlexandraSterca-Siulutiu (1794 —1867) balázsfalvi érsekig. Goldenberg S. : Adalékok a nagybányai kamara ós pénzverde történetéhez című tanulmányában azt az ürt igyekszik kisebbíteni, amit Nagybánya középkori történetének feldolgozatlansága okoz. Az eddig megjelent történeti irodalom, a nagybányai, felsőbányai és besztercei levéltárak anyaga alapján végigkíséri a bányászat fejlődését, a bányászok élet- és munkaviszonyait, a kamara és a pénzverde szervezeti felépítését, a nemesfém feldolgozását a XVI. század végéig. A szerző rámutat arra, hogy az erdélyi fejedelemség megalakulásával a nemesfémkereslet, a pénzverés fokozódik. A nagybányai kamara 1559 évi registrumából kiderül, hogy ebben az évben a királyi bányák karbantartására, újabb galériák nyitására és zúzdák építésére több mint 5000 forintot költöttek, s jórészt ennek köszönhető, hogy a XV. századi 20.000 forinttal szemben 1559-re 30.230 ftra nőtt a kincstár jövedelme, évi három separatio ós cementálás mellett. Sabäu Ion tanulmánya a nagy francia forradalom híreinek 1790-ben az erdélyi parasztságra gyakorolt hatását vizsgálja. Keresvén azokat a módozatokat, ahogy a forradalom hírei a parasztsághoz eljuthattak, a szerző a Bétsi Magyar Kurir híradásainál állapodik meg, hiszen ez a lap rendszeresen közölte a franciaországi eseményeket s Erdélyben is népszerűségnek örvendett. Sándor Lipót — egy későbbi — 1795-ben a császárhoz írt levelében megjegyzi, hogy a falusi jegyzők az újságot fölolvassák a parasztoknak. Sabäu ebből azt a következtetést vonja le, hogy ilyen úton 1790-ben az erdélyi parasztsághoz is eljutottak az említett hírek. Ezt látszik igazolni az a „paraszti pátens" is, amelyben valóban szerepel egy olyan kitétel, miszerint a parasztság csak a királynak fizet majd adót, mint más országokban. Ugy érezzük, hogy a szerző által felsoroltak nem támasztják alá eléggé álláspontját. Csetri Elek kis írása értékes adalék a reformkor történetéhez. Eddigi ismereteink szerint Bezerédy István volt az első, aki az önkéntes örökváltság alapján jobbágyait felszabadította. A Wesselényi levéltár több irata alapján Csetri megállapította, hogy Kelemen Benjámin, Wesselényi Miklós barátja és jószágainak igazgatója már 1832-ben a saját tulajdonát képező Szucsákon jobbágyait felszabadította. Kelemen a több községben fekvő uradalmára a községekkel egy kötlevélben úgy szerződött, hogy a parasztoknak a birtok teljes értékének 6%-át kellett évenként kifizetni. A szerző tanulmánya végén mellékeli Kelemennek Wesselényihez írt, a jobbágyfelszabadításra vonatkozó tudósításokat tartalmazó magyar nyelvű levelét. Dupas I. : Egy történelmi epizód és katonai következményei Puchner tábornok kiadatlan levelezésének egyes töredékei tükrében c. tanulmánya a szabadságharcko r Kolozsvár Wardener osztrák tábornok előtti kapitulációját (1848. november 17.) tár 18 Századok 1965/1—2