Századok – 1965

Történeti irodalom - Die Matrikel der Universität Jena; Band II. 1652–1723 (Ism. Benda Kálmán) 272

.274 TÖRTÉNETI IRODALOM gyalja, majd az Erdélyben állomásozó császári erők főparancsnoka, Puchner és Kolozsvár katonai parancsnoka, Wardener (1848. november 17. — december 25.) közötti levelezés alapján bemutatja a császári csapatok átcsoportosításának nehézségeit, a főparancsnok tájékozatlanságát és ebből származó tehetetlenségét, mely utóbbi körülmény kedvezett Bemnek, aki magához ragadva a kezdeményezést, elfoglalta Kolozsvárt, majd Urbant is kiszorítja Erdélyből. Dan Mihail tanulmánya érdekes tudománytörténeti írás, A szerző Ion Bogdan, a román szlavisztika kiváló művelőjének munkásságát elemzi az abban fellelhető haladó vonások szempontjából. Egyed Acapu:A XIX. század végi és a XX. század eleji erdélyi aratósztrájkok cím alatt elöljáróban azokat a gazdasági-társadalmi viszonyokat vázolja, amelyek a nagyszámú nagybirtoktól függő szabad munkaerő létrejöttét előidézték, majd rátér a konkrét esetek elemzésére, ennek kapcsán az aratósztrájkban résztvevők számát 1903-ban körülbelül 10.000-re becsüli. Ezt a méretet is túlhaladja az 1906-os óv, amikor nemcsak az aratás és cséplés, hanem már a tavaszi munkák idején is gyakoriak a mezőgazdasági sztrájkok. Úgy véljük, hogy ha már rámutat arra, miszerint 1906-ban munkaerőtartalék megszervezése ellenére sem sikerült megakadályozni az aratósztrájk kibontakozását, a teljesség kedvéért utalni lehetett volna arra, hogy az első Tisza-kormány földművelésügyi minisztere már 1904-ben az 1906-osnál nagyobb számú, mintegy 9000 (főként máramarosi) aratómunkást előlegezett, illetve vétetett jegyzékbe egy esetleges aratósztrájk elhárítására. Cheresteqiu Victor: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek behatolása az erdélyi nóptömegekbe c. tanulmánya az orosz forradalom európai visszhangját, illetve a Monarchia népeire gyakorolt hatását vizsgálja. Bemutatja, mit jelentett a háború az ország népének, s az 1917 november —1918 október közötti periódus tanulmányozása során elemzi a fraternizálás, a hadifogság, a pártszervezetek alapítása problematikáját. A foglyok körében végbemenő forradalmasodás, a párt és sajtóorgánumai szerepének alapos ismertetése után rátér az októberi forradalom visszhangjára, időrendben egészen a polgári forradalom kitöréséig, majd bemutatja a román szocialisták soraiban beálló szakadás okait. Más oldalról világítja meg a kérdést Gáli János tanulmánya, melyben a 600 — 650.000 (Cherestesiu által 500 000-re becsült) hadifogoly oroszországi szerepét mutatja be. Külön fejezetben foglalkozik a hadifogoly pártszervezetek moszkvai és irkutszki kongresszusával, a foglyok között végzett propagandamunkával, végül megemlékezik a Vörös Hadseregben harcoló volt hadifoglyok szerepének jelentőségéről. Muresan Hilde Az erdélyi nők harca 1917—1919-ben c. tanulmánya a címben foglaltakon kívül röviden bemutatja a világháború előtti nőmozgalmi előzményeket. Kovács Josif: Adatok az erdélyi parasztság 1918 őszi harcához c. adatokban gazdag tanulmánya az 1918 novemberi parasztmozgalmak differenciált elemzését nyújtja, megmutatva a mozgalmak kettős irányát: nagybirtokellenességét és a közigazgatási apparátussal való kérlelhetetlen szembenállását; a mozgalom nemzeti karakterének hiányát, a hazatérő katonák forradalmasító szerepét. A szerzőtől eltérően a mozgalom aláhanyatlásában talán kevesebb jelentőséget tulajdonítanánk a kormány intézkedéseinek (melyek lényegében hatástalanok voltak), de még a nemzeti gárdák „pacifikáló" szerepének is (a gárdák többsége a mozgalom hanyatló szakaszában alakult ós nagyrészt „használhatatlan" volt); úgy véljük, hogy a tudati fejlettségnek és a szervezettségnek adott fokán álló parasztság még hozzávetőlegesen sem körvonalazta távolabbi elképzeléseit, másrészt közelebbi célját (a helyi közigazgatás szétzúzását, a nagybirtok uralmának megnyirbálását) egészében, vagy részben elérte, s a községekben a hatalmi viszonyok egy időre demokratikus átrendeződóst nyertek. Ez az észrevétel mit sem változtat a szerző gondolatmenetének alapvetően helyes voltán, legfeljebb azt jelzi, hogy a rendkívül sokrétű anyag elemzésében még mindig csak a kezdeteknél tartunk. Bunea A. és Tomufa G.: Küzdelmek az erdélyi ifjúság soraiban 1917 —1922 c. közös tanulmánya főként az erdélyi ifjúságmunkásság 1919 — 1922-es szervezeti problémáival foglalkozik, elemzi az Erdélyi és Bánsági Ifjúmunkás Szövetség tevékenységét, a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásáig. A közlemények között Goldenberg S. „Heltio Casparo kolozsvári hitszónoknak" címzett krakkói keltezésű német nyelvű levelet közöl, amelyben vallásos mezben megjelenő társadalmi törekvéseket fedezhetünk fel. Jiga G. T. a nagyszebeni Bruckenthal-múzeum kéziratanyagában talált koleséri levelek másolatát közli. Surdu Bujor Bánffy György erdélyi kormányzó egyik rendeletét közli, melyben a hatóságokat felszólítja, hogy keressék a módját a Havasalföldre irányuló esetleges takácskivándorlás megelőzésének. Al. Neamfu, egy az uralkodóhoz küldött levelet (1827) közöl, melyben egy jobbágy érczúzási újításáról van szó. A Mihail Dan, Frantisek Kavka : Öesky a slo-