Századok – 1965
Tanulmányok - Bakács István: A hazai hitelügyletek XVIII. századi történetéhez 6
16 BAKÁCS ISTVÁN" háború idején kiállítandó katonaság felszerelésére kellett felvennie a 8000 forintos kölcsönt, s Muray Ferencnek adott kötelezvényében pedig a Neffzer-féle adósság kifizetésért.62 Többet tudunk meg azokból a levelekből,' amelyeket hitelezői megnyugtatására írt. így Pálffy János nádornak írt levelében kifejti, hogy jövedelmeinek legnagyobb részét építkezésekben résztvevő mesterembereknek kénytelen kifizetni, hiszen ezek mindennapi kézi munkájukból élnek.6 3 Fabiankovics György helytartótanácsosi tanácsosnak írt levelében is hangsúlyozza, hogy „több helyeken pro bono publico tett szükséges" épületeire költötte a pénzt.64 Egymagában 1744-ben az említett 35 000 forinton kívül 44 400 forint felvételére kényszerült. Adósságainak keletkezési idejéről a következő táblázat tájékoztat (e kimutatásban a tőkésített számlák is bennfoglaltatnak): 1744: 85 951 frt. 30 d. 1745: 99 971 frt. 55 d. 1746: 60 254 frt. 23 d. 1747: 75 418 frt. 30 d. 1748: 17 700 frt. 1749: 43 246 frt. 58 d. Nem állapítható meg 1900 forint adósság keletkezésének éve. Viszont — a Neffzer-féle adósságot figyelmen kívül hagyva — az ezekben az években felvett kölcsönökből 28 100 forintot törlesztett s — amint ezt csatolt táblázatunkban kimutatjuk — 1749 végére 451 419 frt. 57 kr. volt tőketartozása, s így, minthogy udvartartási költségei (beleértve itt a cassa parochorumnak fizetendő összeget) jövedelmeinek nagyrészét felemésztették, még a kamatok maradéktalan kifizetésére sem volt képes. A kamatok elmaradása, az újabb kölcsönök felvételének ténye természetesen aggasztotta a hitelezőket, akik a levelek tömegével ostromolják a püspököt, kérve a kamatok kifizetését, sőt kölcsöneik visszafizetését. Már 1745-ben a brucki ágostonrendiek két évi kamatot követelnek.6 5 1747-ben Apponyi Lázár igen szenvedélyes hangú levelében követeli pénzét, 1748-ban a Schaffrath árvák gyámja, Fabiankovics György sürgeti a püspöknél levő összegek visszafizetését, legalább is egy részét. A hitelezők nyugtalanságát bizonyítja, hogy 1748-ban Hugg Károly 36 000, Kolonics Zsigmond 15 000, Török András 10 000, a következő évben a pannonhalmi főapátság 6000 forintos hitelének betáblázását kéri, ami — noha erre törvényes lehetőség volt — igen nagyfokú bizalmatlanságot jelentett.6 5 Germethe Bernát özvegye pedig 62 OL. Zichy család fasc. 76 NB. no. 1, ill. fasc. 72 NB. no. 4. 63 Uo. fasc. 200. no. 6. 64 Uo. fasc. 72 NB. no. 4. 65 Uo. fasc. 54 NB et A. 66 Hugg Károlytól a püspök 1745-ben vett fel 36 000 forintot, s épp 1748-ban fizetett abból vissza 6000 forintot (OL. Zichy-család, fasc. 72 NB. no. 4). — A betáblázásra — amelyet az 1723. évi 107. tc. tett lehetővé — igen jellemző Eszterházy Pál Antal hercegnek a győri jezsuitákkal szemben elfoglalt álláspontja. A jezsuiták 16 000 forintos hitelüket a Moson megyei birtokokra akarták betábláztatni, mire Pál Antal herceg Győr megye útján felszólítja a rectort a kölcsönösszeg felvételére, mert a betáblázás „derogamen domus Eszterházyanae". Amennyiben nem veszik fel, csak 5% kamatot fog fizetni az addigi 6% helyett (OL. Eszterházy-család hercegi ága levéltára. Obligationes J.). A betáblázásokra nézve ld. Ungár László: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848
