Századok – 1965
A történelemoktatás kérdései - Szabolcs Ottó: Az általános és középiskolai történettanítás egysége 240
A TÖRTÉNELEMOKTATÁS KÉRDÉSEI Szabolcs Ottó: Az általános és középiskolai történettanítás egysége Szinte közhellyé vált már az a sokszor hangoztatott gondolat, hogy a most végrehajtásra kerülő iskolareform szemléletében átfogóbb ós szervezetében egységesebb, mint bármely elődje volt. Hiszen megközelítőleg egyszerre korszerűsíti valamennyi iskolatípust, így szinte korlátlan lehetőségek vannak az egyes iskolatípusok oktató-nevelő munkája közötti kapcsolatok kimunkálására, különösen az általános és a középiskola szerves egymásra építésére. Ezt a célkitűzést ismerjük, a törekvés általában nyilvánvaló. Kevésbé tisztázott azonban az, hogy ez a szerves összhang hogyan nyilvánul meg az iskolai történettanításban. Meg kell határozni a történettanítás egységének az ismérveit és közös álláspontot kell kialakítani az egyes ismérvek tartalmának tekintetében. Ha az általános és a középiskolát egy egységnek tekintjük — a reform pedig ezt teszi —, szembetűnő, hogy a történelem az egyetlen tantárgy, amely nem lineárisan, hanem koncentrikusan épül fel, más szóval nem egyvégtében tanítja meg műve- I lődési anyagát, hanem az általános iskolában egyszer befejezi, majd a középiskolában élőiről kezdi és megismétli önmagát. Vajon csupán az utóbbi évtized hagyománya késztette a reform készítőit erre a megoldásra, s csupán a megszokás miatt helyeselték a koncentrikus felépítést a reformviták résztvevői ? Vagy vannak-e olyan objektív tényezők, amelyek a történelem sajátos helyzetét indokolják a tantárgyak között, s a koncentrikus ' felépítés mellett szólnak? Az általános iskolai tanterv készítőinek már néhány praktikus igény miatt is ' kettős feladattal kellett megküzdeniök. A tantervet egyszerre kellett zárttá és nyitottá tenni. Olyan zárt tantervet kellett alkotniok, amely önmagában is teljes alsófokú törté- ' nelmi műveltséget nyújt, az emberiség történelmi fejlődésének fő vonalát teljességében adja, másrészt nyitottnak kellett lenni, olyan alapot kellett adni, amelyre a további rendszeres iskolai történettanítás épülhet. Ki kellett tehát elégíteni .az ifjúság azon részének — kb. a felének — igényeit, akik nem kerülnek középiskolába; ugyanakkor meg kellett alapozni annak a másik felének történelmi műveltségét is, akik középiskolákban l tanulnak tovább. Mindezt pedig egy és ugyanazon a tanterven, ugyanazokkal a célokkal, , azonos feladatrendszerrel s azonos tananyaggal kellett megoldani. Ilyen körülmények között vetődött fel a linearitás és a koncentricitás kérdése. A történettanítás lineáris felépítésének az a kétségtelen előnye lett volna, hogy lehetőséget adott volna egy lassúbb tempójú történelemtanításra. A tanórák ütemének lassulása pedig jobb feltételeket biztosított volna az elmélyüléshez, a szemléltetés, alaposabb magyarázat s a megnyugtatóbb számonkérés megvalósításához. A lineáris felépítés esetén azonban vagy kronológiailag, vagy más módon meg kellett volna osztani a történelmi anyagot. Az általános iskolában a történelemnek vagy csupán egyes korszakait, vagy csak egyes részeit taníthattuk volna. Ha az általános ós a középiskola között az egyes korszakonkónti munkamegosztást vállaljuk, akkor a történelmi fejlődós bemutatása érdekében a régebbi korokat kellett volna az általános, az újabbakat a középiskolában tanítani. Ez esetben azonban a fiataloknak .kb. fele anélkül fejezte volna be a rendszeres iskolai tanulást, hogy az újabb korszakok történetéről — amelyek legjobban hozzásegítik a jelen politikai és társadalmi kérdésekben való eligazodáshoz — semmit sem hallottak. Ha a történelem logikáját megfordítottuk volna, s az újabb korszakokat tanítjuk az általános iskolában s a régebbieket a középiskolában, akkor az általános iskolai történettanítás homokvárra épült volna, ugyanakkor elveszítettük volna azt a lehetőséget, hogy az új és legújabb korok bonyolultabb törvényszerűségeit érettebb fejjel értessük meg, hiszen erről a korszakról utoljára 12 — 14 éves korukban tanultak volna a középiskolából kikerülő fiatalok. Másik megoldás az lett volna, hogy a magyar történetet az általános, az egyetemes történelmet a középiskolában tanulják. Ezzel viszont ismét szétszakítottuk volna az egye-
