Századok – 1965
Tanulmányok - Bakács István: A hazai hitelügyletek XVIII. századi történetéhez 6
10 BAKÁCS ISTVÁN" Amikor 1693-ban öregbik Zichy István meghalt, a Zichy-család birtokszerzése befejeződött, aminek okát kétségtelenül a XVII. és a XVIII. század egymástól eltérő gazdasági felépítésében kell keresnünk. Közismert ugyanis, hogy a török háborúk hatalmas összegeket emésztettek fel, s az államadósságok a XVII. század folyamán ugrásszerűen emelkedtek. Az árutermelésre egyre fokozottabb mértékben áttérő nagybirtokosok előtt pedig az a remény lebegett, hogy a török várható kiűzése után a felszabadult területeken, a Dunántúl és az Alföld termékeny tájain, lehetőség lesz birtokaik gyarapítására, vagyis az árutermelés bővítésére, jövedelmük fokozására.33 Zichy István is Adonyt, Nagyvázsonyi, sőt a komáromi várbirtok egyrészét is (pl. Óbudát) még a török uralom alatt álló területként, részben pedig a töröktől állandóan fenyegetett — tehát a biztonságos termelést lehetővé nem tevő — vidéken szerzi meg. Másfelől pedig az államkincstár szorongatott anyagi helyzetében aránylag kis összegekért hajlandó e birtoktesteket átengedni. így — mint említettük — Zichy István mindössze 57 518 forint értékben kapja a komáromi várbirtokot, holott egyedül Szőnyt Zichy Péter 1715-ben 45 000 forintért adja zálogba,34 1752-ben az ugyancsak a várbirtokhoz tartozó Csicsó kerül 110 000 forintért zálogbirtokos kezére. Kétségtelen, hogyha a pénz vásárlóerejének csökkenését és a szóbanforgó birtokok jövedelmezőségének befektetések útján való emelkedését figyelembe vesszük is, a XVin. században a földterületek értéke nagyobb lett. A XVn. század gazdasági felépítésének egyik igen jellegzetes vonása, hogy ekkor szaporodnak el a birtokos osztály hitelügyeletei. Korábban ugyanis a földbirtokos osztály a birtokok jövedelméből már nem fedezhető szükségletek fedezésére csupán a birtokok ideiglenes vagy végleges elidegenítése útján szerezhetett pénzt. Kivételes eset volt valamely vagyontárgynak kézizálogként való átadása. A feudális társadalomban azonban a jövedelmi forrásnak, a földnek idegen kézbe való átengedése csupán a termelőerők alacsonyabb szintjén, következésképpen a termelés módjának és szervezettségének kezdetleges viszonyai között volt kifizetődő. Akkor, midőn a mezőgazdasági termelés szervezeti formái kialakulnak, amikor egy-egy nagybirtok gazdasági berendezkedését, mindinkább a tervszerűség, az organikus összefüggések figyelembevétele jellemzi s a birtok jövedelmezőségének egyenletes biztosítására, az árutermelés zavartalansága érdekében a mezőgazdasági üzemek formái és intézményei meggyökeresednek, a feudális birtokos számára egy-egy birtokterületnek a birtokkomplexumból való időleges vagy végleges kiválása már nem volt többé gazdaságos. Hangsúlyoznunk kell, hogy a birtokzálogosítás önmagában is útjában állott a gazdasági fejlődésnek. A zálogbirtokosnak ugyanis nem állott érdekében befektetésekkel növelni a birtok jövedelmezőségét, mivel a zálogból való visszaváltáskor a befektetések értékét nehezen lehetett összegszerűen megállapítani, s így a befektetések értékének megtérülése bizonytalan volt.35 Ezért történik az, hogy amikor a földesúr mégis zálogosításhoz kénytelen folyamodni, vagy amikor a ki nem fizetett adósságok fejében per útján a hitelező egyik vagy másik birtokot lefoglalja, a tulajdonos az átenge-33 Az árutermelés növekedésére: Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bpest. 1952. 12. 1. 44 OL. Zichy család fase. 51 NB et В. 35 Iványi Grünwald Béla: Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon. 1790 —1848. Pécs. 1927. 50. s к. 1.
