Századok – 1965
Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FELSŐOKTATÁSI POLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 169 E rendelkezések az akkori viszonyok között szükségesek ós hasznosak voltak. Helyes volt az egyetemi tanács felszámolása, a rektor adminisztratív hatáskörének megszüntetése. (Igaz, kinevezhetett volna a népbiztosság új rektort és haladószellemű professzorokból új egyetemi tanácsot is, ez azonban a tanács működésének Fináczy128 által is jól látott két alapvető problémáját — a szakszerűség hiányát és a nehézkességet — nem szüntette volna meg, és csak az ügyek elintézésének meglassítását eredményezte volna.) Helyes volt a gyors, operatív, bürokráciamentes és a szakszerűségen alapuló szervezet kialakítására irányuló törekvés is. A népbiztosság erősen centralizált működése átmenetileg szükségszerű volt (ha ezzel kapcsolatban egy-két esetben történtek is túlzások). A bölcsészeti kar dékánja Asbóth Oszkár maradt, a bölcsészkari bizottság tagjai - Babits Mihály, Веке Manó, Czebe Gyula, Fejér Lipót, Harkányi Béla, Hevesi György, Király Görgy, Kövesligethy Radó, Révész Géza, Schmidt József, Vadász Elemér, Varjas Sándor és Winkler Lajos egyetemi tanárok, Bartucz Lajos adjunktus, D. Götz Irén és Szűcs József megbízott előadók, Marx István, Rex Sándor, Somogyi Antal és Tolnai Károly tanársegédek voltak. A hallgatóságot közvetlenül érintő szociális vonatkozású ügyek, valamint a tanulmányi reform-kérdések tárgyalásába a hallgatók képviseletében Molnár János és Vidéky Alice bölcsészhallgatókat, az üzemi személyzetet érintő ügyek tárgyalásába pedig Fehér Zsigmond, Hajdú Iván és Kovács Lajos üzemi alkalmazottakat is be kellett vonni.129 A bizottság munkájában Asbóth dékán mellett különösen aktív munkát végzett Веке Manó, Révész Géza és Varjas Sándor.130 Annak biztosítása érdekében, hogy a dékán valóban irányítani tudja a kar munkáját ós a fontos kérdésekkel foglalkozhassék, a népbiztosság a dékáni hivatalvezető hatáskörét megnövelte, feladatává téve a kisebb jelentőségű hallgatói stb. ügyek elintézését.13 1 Az egyetemi élet demokratikusabbá tótelét segítette elő a bizalmi rendszer bevezetése, a bizalmi-testületek kiépítése is. A bizalmik választása már áprilisban megtörtént, a bizalmi szervek működése során azonban — különösen az orvoskaron — hibák (hatáskörtúllépés, fegyelmezetlenség előidézése stb.) is felmerültek, és ezért a népbiztosság 1919. június 15-ón rendeletet adott ki a budapesti tudományegyetem alkalmazottainak ideiglenes bizalmi szervezetéről. A rendelet kísérő levele megállapította, hogy a bizalmi szervezet megalakítása „abban a reményben történik, hogy a bizalmi szervek az alkalmazottak szolgálati- és munkafegyelmét helyreállítják és ezáltal megteremtik azokat az előfeltételeket, amelyek nélkül az egyetemi intézetek (klinikák) feladatuknak nem felelhetnek meg".132 E rendelet egyfelől gondoskodni kívánt a dolgozók érdekeinek védelméről, demokratikus jogainak biztosításáról, a dolgozók képviselőinek bevonásáról az intézmények irányításába, — de ugyanakkor biztosítani akarta az állami vezetés irányító-rendelkező jogkörét, felelősségót is.13 3 A szervezeti intézkedések között kell megemlíteni azt, hogy a népbiztosság rendezte az asszisztencia évtizedek óta megoldatlan problémáját is. A népbiztosság megszüntette az asszisztencia helyzetének eddigi bizonytalanságát, de ugyanakkor nem került azon törekvések „uszályába", amelyek az asszisztencia „véglegesítését" követelték. A népbiztosság, figyelembevéve az egyetemi oktatás sajátos követelményeit, úgy rendelkezett, hogy az asszisztensi kinevezés első ízben 3 évre szól, melyet legfeljebb két alkalommal 2—2 évre lehet megújítani, az asszisztensi minőségben töltött összes idő tehát a 7 évet nem haladhatja meg. A gyakornoki kinevezés egy évre szól és két alkalommal egyegy évvel meghosszabbítható (összesen tehát legfeljebb 3 év), a „specialista növendékek" alkalmazása pedig egy évre szól ós még egy évvel meghosszabbítható. A rendelkezés a tervszerű kádercsere, az új tehetségek alkalmazásának biztosítása érdekében —helyesen— előírta, hogy minden tanszék mellett a gyakornoki állások egyharmadát, a specialista növendéki dolgozóhelyeknek pedig a felét évenként újonnan kinevezettekkcl kell betölteni.13 1 ,,. .. Két szervi hibája van ennek az intézménynek: egyik, hogy rendkívüli nehézkességével nem egyszer késlelteti az ügyek elintézését; a másik, hogy szavazatával érdemből befolyásolja azokat az ügyeket is, amelyekre nézve szakszerűség hiányában semmiképp sem lehet illetékes . .." (Fináczy Ernő: I. m. 110 — 111. 1.) 139 O. L. VKM. 89042/1919. VI. I. 130 А Веке Manó elleni fegyelmi ítélet indokolása megállapította, hogy Веке ,,a proletárdiktatúra rendelkezéseit . . . élénkséggel, sőt felbuzdulással fogadta, annak egyes intézményes tervezeteit nemcsak jóváhagyással, de közreműködésével támogatta, amennyiben részletes előadványokat készített s önként, az alkalmat keresve maga állt elő indítványokkal, javaslatokat tett s minden újítást örömmel vett, melegen üdvözölt. .. úgyszólván ő volt a bizottságnak éltető lelke. Érdeklődése mindenre kiterjedt." (O. L. VKM. 144284/1921.) 131 O. L. VKM. 99830/1919. VI. 1. 1S! O. L. VKM. 150558/1919. VI. 1. 133 A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. 105 — 108. 1. 184 Uo. 104-105. 1.
